Ez év júniusában már jártunk Meranoban és amire akkor nem jutott idő abból most pótoltunk. A várva várt botanikai kertbe, a Trauttmansdorff botanikai kertjébe vitt az utunk.
A botanikai kertek szeretetét már gyerekkorban belémoltották (stílusosan) a Szülők, érdeklődve megyek ilyen helyekre is bármerre járok a világban.
|
Muskátlis hídon át bejárat a kertbe |
A meranoi kert volt eddig életem legnagyobb, legkülönlegesebb, legváltozatosabb, legérdekesebb kertje, pedig még a felét sem láttam. Kata, (egy olvasóm) megértem, hogy szinte minden hónapban ellátogatnál oda! Hisz minden hónapban történik ott valami. Valami más nyílik, beérik, változik. Úgy építették a kertet, hogy az az örök változást, megújulást tükrözze. Nem csoda, hoy Sissi királynénk egy kedvenc helye is volt, itt (is) gyógyult.
A 12 ha terület egy idilli hegyoldalban, mint egy természeti amfiteátrum a ciprusokkal tárul a látogatók elé.
A bejáratnál barátnőmmel azonnal egy térképet ragadtunk magunkhoz a könnyebb tájékozódás végett. Belépő felnőtt 12,00 Euro (2015.), ami minden Centjéért megérte!
|
A park térképe |
|
Illat-tenger |
A meranoi botanikus kertet témákra osztották; Amerika és Ázsia erdei, kertjei, a mediterrán kertek, a teraszos kertek tavakkal és dél-tirol tájai. Mi az erdők irányába vettük a célt, ahol hűs patakok csobogása, kis vízesések frissítették a nézelődést.
|
Papaya |
|
Banán |
|
A bors virága |
A terrárium lakói:
Az üvegházból kiérve az erdőn át elértünk az órához, az “időhöz”. Egy számláló óra jelzi az időt a botanikai kert megnyitása óta. Mellette egy-egy elgondolkodtató idézettel.
|
Réti füzény |
|
Számláló |
“Az óra mindenkinek ugyanúgy, de az idő mindenkinek másként halad” Ernst Reinhardt
|
Araukária |
A különös araukáriák mellett egy ritkaságként számító, mi több, már kihaltnak vélt testvér tűlevelűre bukkantak Ausztrália Wollemi Nemzeti Parkjában. Az anno ősi kontinensen Gondwana-n igen széles körben elterjedt araukária faj a dinoszauruszokkal együtt majdnem kihalt. Csak nagyon kevés új növényt magról vagy oldalhajtásról szaporítottak le a megmaradt ausztráliai példányból, melyeknek helyét szigorúan titkosan őrzik és csak igen kevés botanikai kert mondhatja magának e tűlevelűt a Wollemia nobilis-t.
|
Elkerített Wollemia nobilis, akár 40 m magas is lehet |
|
Új sarjadék |
|
Wollemia nobilis termése |
|
Vesepáfrány (Aranyos rokona) |
|
Indián banán |
|
A már elviráztott kamélia almája |
|
A paradicsom rokona, tamarillo |
|
Talán tengeri szőlő |
|
Hibiszkuszok |
|
Orsi, ezek is tányérnagyságúak, mint nálad :-) |
|
Ananászliliomok |
|
Don Juan virág, egy juanulloa, a burgonyafélék családjából |
|
A trombitafolyondár rokona |
|
Kékpillangóvirág |
|
Leander féle |
|
Varázslatosan illatos plumériák |
|
Pluméria |
|
Hortenzia |
|
Bársonyvirágok zsályával és sétányrózsával |
Ebédnyi pihenő kilátással a hegyekre. Kínai selyemakác illata terjengett. Tikkasztó a hőség volt - 38-40 fok körül mozgott - a napernyők alatt megállt a levegő, megváltásként jött a szellő.
|
Kilátás a völgyre, hegyekre |
A pihenő után a labirintusos, virágos sétányok vittek tovább. A gyertyás ciprusok mögött egyszer csak egy érdekes kilátó villant fel.
|
80 m-es Matteo kilátó |
|
Ezt láttuk... |
A kilátó keleti oldalán új kertterületek készülnek, melyek megnyitása 2016-ban lesz. A látvány odafentről talán a legszebb, kompakt képpé alakul mindaz, amit érintésnyi közelségből megcsodálhatunk. Elindultunk lefelé a citrus oszlopok közé, habár a nap igen tűzött. A tavirózsás tavak adnak enyhülést a forró napokra.
|
Sokáig éltem ezt a látványt |
|
A Sissi promenád lankáin egy mellszobra |
A kaktuszok, pozsgások közt nem sokat időztünk, a hőség üldözött. Egy hatalmas fém-kaktusz belsejébe egy fotó erejéig azért benéztem...
|
Kaktuszok, pozsgások |
|
Egy kaktusz virága |
|
Óriás agave |
|
Kaktuszkupola |
|
Kedvenc fotóm |
|
Képeslap kefevirággal |
|
Rózsa |
|
Napszemvirág |
|
Golgotavirág |
|
Zamatos maracuja, a golgotavirág gyümölcse |
|
Egy egész lugasnyi |
Jöttek a citrusfélék, citrom, narancs, mandarin. Legtöbbje már gyümölccsel, micsoda illat lehet itt amikor nyílnak a fák, bokrok!
|
Törpe napraforgók |
|
Nem tudom mi ez, de hihetetlenül erős, édes illata volt |
|
Valaki alszik a tűző napon |
Végre elértük a legnagyobb tavat, a lótusztavat. Óriáslótuszok esernyő nagyságú levelekkel, óriás szitakötők, akiket izgágaságuk miatt nem tudtam fotózni, óriás aranyhalak ugrándoztak ki a vízből.
A tó belsejébe egy stég vezet, ami egy vizi színpad is egyben. Műsorszünetben nyugágyak várják a fáradt látogatókat. Nem hagyhattuk ki!
|
Óriás lótusz |
|
Beért magok |
|
Érnek a lótusz magjai |
|
gyönyörű és szabályos |
|
királynői |
|
Forrott a víz az aranyhalaktól |
|
Valaki elrontotta a tükörképes fotómat :-) |
|
Majdnem Monet |
|
A tó közepéről is egy látvány |
Tavi pihenő és kávézás után indulnunk kellett visszafelé. Utunkat az árnyas szőlőlugasok és olajfás liget felé vettük.
|
Kapribogyó virágba borulva |
|
A gránátalma koronás termése |
|
Hamvas barackok |
|
700 éves olajfa |
Odalenn a levendulás már elnyílt, levágták, mégis micsoda levendulaillatot hozott fel a légáramlat! Mi lehet itt virágnyíláskor...
|
Visszatekintés |
|
Sövénylabirintus |
|
Elszáradó vad articsókák |
Búcsúzóul a Sissi emlékpark, ahonnan ő is csodálta a hegyeket, a völgyet...
|
Sissi |
Több díjat is nyert a botanikai kert „Internationaler Garten des Jahres 2013“ - „Schönster Garten Italiens“ 2005 és „EuropasGarten Nr. 6“ 2006.
Bármikor látogatjuk is meg a kertet mindig fogunk valami újat, valami szépet kapni. A kert másik fele nekünk még hátra van, jövőre jövünk!