Reggel időben érkeztünk Bolzanoba, Dél-Tirol fővárosába vagy ahogy németül hívják Bozen városába. A főtéren, Waltherplatz deres reggeleknek nyoma sem volt, kellemes napos 16 fok várt bennünket. Viszonylag csend volt az utcákon, mikor barátnőmmel nyakunkba vettük a várost.
 |
| Bozen, Waltherplatz |
Virágillat, színes-habos virágok fogadtak mindenütt a belvárosban. Itt már 3-4 hét előnnyel tombolt a tavasz. A fák és bokrok zöld lombozattal, bódító orgonák, lila akácok, japán cseresznyék, bodza, tulipánok sőt már a gesztenyefák is büszén tartották gyertyaegyenes virágzataikat. Érdekes újdonságokat is felfedeztem!
A gyümölcs és virágpiaccal kezdtünk, kiültünk egy cappucchinora és élveztük, amint beindul a városi forgatag.
 |
| Virágpiac |
 |
| Lila akác |
 |
| Japán cseresznye |
 |
| Szőlőmatuzsálem |
 |
| Lila orgona |
 |
| Gesztenye |
 |
| Rozmaring |
Már messziről csábított élénk rózsaszín virágaival a júdásfa egy utcában. Pompázatos látvány volt a sok kis pillangós virág a hatalmas fa ágain. Még sosem láttam élőben ezt a főleg mediterrán területeken gyakori fát teljes virágzásban. Ehető édes-savanykás virágai bizonyára a mi akácunkhoz lehet hasonló.
 |
| Júdásfa |
Kínai selyemvirágfa vagy selyemmirtusz (német neve majomcsúzdafa). Sosem hallottam róla, most fedeztem fel magamnak. Még csak most bontották leveleiket, a nyári hónapokban fog virágozni. Lehet fehér, rózsaszín vagy lila. Ami feltűnt már most is, érdekes gyöcsörtös ágai és síma törzse. Kicsit hasonló a meghámlott platánhoz.
 |
| Kínai selyemvirágfa |
 |
| Győzelmi emlékmű |
A legkülönlegesebb növényt a győzelmi emlékmű közelében fedeztük fel. Messziről, amint megpillantottm, úgy tűnt mintha a fa zöld levelei között vegyesen sok fehér levél is ringatózott volna. Közelebbről még szebb volt!
 |
| Angyalszárnyak :-) Galambfa |
Bozen az Etsch, Eisack és Talfer folyók Y elágazása köré épült. A győzelmi emlékmű mellett folyik a Talfer, körülötte zöld park pihenésre, piknikre. A távolban Rafenstein vára emelkedik. Egy következő kirándulás tárgya.
 |
| Szerelemlakatok |
 |
| Talfer patak |
 |
| Rafenstein vára |
 |
| Távolban a csipkés havas hegyek |
A győzelmi emlékműtől jövet ( a belváros felé) található az Archeológiai Múzeum(egykori osztrák-magyar nemzeti bank épülete), ahol a jégember/jégmúmia Ötzi található, melynek különös története 1991. szeptember 19-én kezdődött. Érdekes és könnyű megjegyezni e dátumot!
Egy német, nürnbergi házaspár e napon a Tisenjoch hegyekben túrázott amikor is megtalálták a múmiát, amiről csak később derült ki, nem egy egykori hegymászó maradványa, hanem több mint 5000 éves ősünk nagyon jól mumifikálódott teste.
A többszöri ásatások, labori vizsgálatok mára sok érdekességgel szolgálhatnak és világszenzációként is elmondható, hogy a korábban hitt kőkorszak vége Ötzi felfedezésével megrövidült, hisz bebizonyosodott, hogy már ő is rézszerszámokat használt. A kiállítás során megtudhatjuk azt is mit evett, milyen szerszámokat egyebeket használt, mibe öltözött, szeme színe, hol volt tetoválva, hol született, meddig élt, milyen betegségekben szenvedett és nagyban valószínűsíthető az is hogy halt meg. A mára 15 kilóra zsugorodott múmia egy hűtőkamrában - a gleccsernek megfelelő körülményekhez hasonló helyen - fekszik - 6 fokon, majd 100 %-os páratartalomban. Egy ablakon keresztül látható a szigorú körülmények között őrzött lelet. Fényképezni tilos, sok olvasható információ és használati tárgy mellett látható Ötzi testének emberhű másolata. Íme a 160 cm magas 50 kg-os ca. 45 éves Ötzi...
 |
| Ötzi, a jégmúmia emberhű másolata |
Tovább sétálva felfedeztünk egy eldugott kis házi készítésű fagylaltos üzletet. Azonnal kilőttem egy számunkra ismeretlen fagylaltot, bazsalikomos-gyömbéres. Ezt ki kell próbálni! Aki szereti a különleges esetleg szokatlan ízek harmóniáját nem fog benne csalódi. Szerintem fantasztikus, először friss bazsalikomos bizsergés, majd pikáns gyömbér záróíz. Az olaszoknál többnyire kis lapátkával adagolják a fagylaltot a tölcsérbe vagy pohárba. Szerintem több is egy adag, mint a mi megszokott gombócaink. A különleges íz visszacsábított, délután is vettünk e fagyiból, épp akkor készült egy friss adag…
A belváros utcácskáiban egyre nagyobb volt a mozgolódás, különböző népviseletű csoportok érkeztek, távolból zene szólt.
Régi falak, régi falfestéseket rejtenek, képek, jelek, számok. Mindegyiknek története van, érdemes lenne benne elmerülni. Egy üveggel fedett földalatti ásatások után láthatjuk az egykori Bolzano (Bozen) várfalainak nyomait.
 |
| Bozen címere |
 |
| Egykori várfal nyomai |
 |
| Gótikus mennyezetek |
 |
| Különös napórák |
 |
| Színes mozaikkal kirakott képek |
Betévedtünk egy csendes kis szerzetesi udvarba. Itt is a falakon a gótikus mennyezeten szebbnél szebb képek, a török időkre utalnak. A belső udvarban épp az öntözőrendszert üzemeltették be egy fiatal araukária (délfenyő) körül.
 |
| Araukária |
 |
| A belső udvar napórája |
Bolzano magyar testvérvárosa 1990. óta Sopron vagy németül Ödenburg, egy utcát is elneveztek róla (Via Sopron), de nem a belváros közelében található.
A város múltja az 1170-es évekig nyúlik vissza, ekkor épült át a Waltherplatz előtt álló dóm, a Mária templom.
 |
| Bolzanoi dóm |
 |
| Gótikus belső |
Délutánra olyannyira megtelt a főtér, hogy szabad helyet is alig találtunk. A szebbnél szebb népviseletbe öltözött helyi és környékes országokból érkezett emberek sorban felvonultak, zene szólt, beszédek hangzottak el, emlékezés volt a háborúban elhunytakra.
 |
| Viszlát Bolzano! |
