München Olimpia park

A mai naphoz hűen a ma megkezdődött Oktoberfestről is írhattam volna, de azt már megtettem részletesen itt ebben a bejegyzésemben.

Gunther von Hagens plasztinációk múzeumának meglátogatásakor a kiállítás után tüzetesebben  szétnéztem az olimpia parkban is. Az esős napok kedveztek pár napos órával, így érdemes volt felmennem a tv-toronyba, hogy szétnézhessek a parkban, a városban esetleg a távoli Alpokra.

Az 1972-es nyári olimpiára készült szabadidő központ azóta is egy igen kedvelt helye a turistákon kívül a közelben lakóknak is. Rendszeresen járnak ide kocogni, görkorizni, úszni, kutyát, gyereket sétáltatni, piknikezni, vagy csak úgy a madarakat etetni, kiállításokra, sportrendezvényekre, zenei koncertekre. München zöld szíve él és dobog!

Már a gyalogos felüljáróhídról látható a park tervezőjének (Frei Otto) különleges formázata.

 

A híd túloldalán a BMW élménycentruma a modern formájával és a közel 100 m-es toronnyal is München szimbólumai közé tartozik.

 

Tv torony

Emlékszem amikor legelőször jártam itt mennyire ámulatba ejtett a park pókhálószerű szerkezete. Ez azóta sem változott, ahogy az építészeti szerkezet úgy a rajongásom sem. Az akril üveglapokból készült fényáteresztő szerkezet teret és védelmet is biztosít egyszerre, a fém formája és a hálós szerkezet követi a természet dombos-lankás formáját. Ha rásüt a nap, játszik a fénysugár a felületén. Micsoda érzés lehetett 1972-ben az idelátogató embereknek ez az akkor még kevésbé ismert építészeti stílus. Mára már az idő vasfoga látszik ugyan a vasszerkezeteken mégis most is varázslatosan természetközeli! Stabilitását azóta is bizonyítja.

Megcsillanó napfény a tv-torony forgó éttermének ablakán.

 

291,28 m magas tv torony

Alsó ablaksor az étterem, felső ablaksor a látogatói szint, ahonnan még két lépcsősoron még két szintet lehet felmenni.

Nincs az az erős többfogatú lovashintó, ami engem visszatartott volna, hogy a toronyba felmenjek (belépő 5,50 Euro 2014). A másodpercenként 7 métert megtevő lift pillanatokon belül elérte a 186 m-en lévő látogatói emeletet. A 181 m-en lévő éttermet ma kihagytam, oda majd kettesben jövünk el a párommal. Lassú körforgással - 49 perc 360 fok - ebéd vagy vacsora közben lehet München látképében gyönyörködni.

Megérte e felmenni számomra nem volt kérdés, a látvány magávalragadó!

A pókhálós szerkezet odafentről  mutatja csak meg igazán hasonlatosságát. Legszívesebben ott töltöttem volna egy egész napot és egy éjszakát. Esti kivilágításban biztos romantikussá válhat a környék.

A stadion

A park mesterséges tavai szintén a hullámvonalakat követik

Olimpia "hegyre" vezető hullámos utak

Olimpiafalu

Ebben a blokkban történt anno a terrortámadás

A Frauenkirche

BMW élménycentrummal

Allianz aréna

Az óriáskerék

Rengeteg látogató hagyta itt a kezenyomát a torony falán

Az ablakos emeleten minden irányban az üvegre van írva mely érdekesség melyik irányban található. Ezen a szinten kapott helyet a rockmúzeum is, fotók, hangszerek relikviák e témában.

A Chiemsee

:-)

Rockmúzeum

Működő wurlitzer

 

Amikor odafentről már mindent láttam körül kellett néznem odalent is.

A tó környéke csak úgy zsongott a rengeteg madártól; vadlibák, vadkacsák, sirályok, galambok, hattyúk, szárcsák mind arra vártak, hogy etessék őket.

Hattyúcsalád

Sirály

Vadliba

Vadkacsák szorgalmas ebédje

Mélázó szárcsa

Nagy pontyok a tóban

A tavon nem csak madarak élvezték a napsütést, hanem gyerekek jártak vizen… Egy levegővel teli áttetsző gömbben szaladtak a víz felszínén. Szuper lehet, egyszer én is kipróbálom! :-)

A tóparton híres zenészek, művészek kézlenyomatai kerülnek megörökítésre. Feltűnt, hogy egyiknek másiknak milyen apró a tenyere… :-) Néhány a sok közül...

R.E.M.

Elton John

Anastacia

Santana

Chris Rea

Joachim Fuchsberger - aznap halt meg :-(

 

Az úszoda

Kisvonattal is körbe lehet járni a parkot

Szemben az Olimpia "hegy"

Irány a hegy

Az Olimpia hegyről, ami a legnagyobb jóindulattal is csak egy domb, szép a kilátás a parkra, a városra. Erős szélt fújt aznap odafönn (hallható a vidón is) egyre több felhő érkezett.

 

Lefelé a dombról a zöldben egy legelésző nyuszit vettem észre. Nem különösebben ijedt meg, sem a közelben sétálóktól, sem tőlem, ahogy lassan közelítettem egy-két fotó erejéig, de még az itt-ott kószáló kutyáktól sem igen tartott.

Indultam visszafelé, még a BMW élménycsarnokba bekukkantottam.

Tükröződő Olimpiafalu

Megtaláltátok a magyar köszöntést?

Viszlát csillogó világ!