Az én mozim 2.
Egy saját “természetfilmet” tavaly októberben már készítettem. Most is valami hasonlónak a megfigyelésén vagyok, még tart a dolog, de egy előzetest már beszúrhatok. Ezúttal nem varjúdombi mese lesz, ez inkább egy thriller (némi erotikával fűszerezve)… Szigorúan 18 éven felülieknek!!! :-)
Forgatókönyv: a természet maga (mint eddig)
Kameramann(frau): én (mint mindig)
Szereplők: a varjak, a vércsék
Mellékszereplők: a mókus, a galamb (bíró 1, bíró 2.)
Helyszín: örökzöld és lombhullató fenyők
U alakú utcánk sok magas bokrot, fát, mint fenyő, lombhullató fenyő, nyírfa fog közre, ami jó fészekrakó hely madárnak, mókusnak.
A jobb oldali két nagy fenyő, a középső fenyő, a baloldali lombhullató a helyszín |
Tavaszi reggelek, pirkadat után a fogyó Hold fényében hangos és szokatlan károgása előbb egy varjúpárnak. Válasz rá egy vércsepár halkabb ti,ti,ti,ti hangja.
Horror részek, következnek a mély összecsapások a levegőben, harcias verekedések a territórium megszerzéséért vagy megtartásáért. Óriási üldözések fától fáig hol varjú, hol vércse kezdeményezéssel, mindez rikoltozásokkal, sivításokkal spékelve.
A varjak felvesznek egy érdekes testtartást, test, nyak előrenyújt és perlekedő hangon kárálnak. A vércsék sivítása felgyorsul és támadórepüléssel lecsapnak.
Vércse - varjú csata |
Hol az egyik, hol a másik pár kezdeményez/támad, mindegyik pár szeretné jogait érvényesíteni. A vércsék itt a környékünkön újak, először tavaly nyár végefelé jelentek meg, és hogy maradtak, arra enged gondolni, jó a vadászmező.
Első fotóm a vércsénkről tavaly nyár végén |
Erősítést hívtak - bandáznak (varjúmaffia) |
A harcias mérkőzést két bíró vizsgálja, egy szelíd kissé együgyű galamb és a mindig rohanó, izgága mókus. Két külön álláspontból elemzik az esetet. Igazi véleményt még nem nyilvánítanak. Az ügy folyik tovább. Holnap reggel pirkadat után újabb ülés. Én is ott leszek! :-) ülnök vagy inkább állnok (két ll-el, semmiképpen sem álnok!)
Galamb - bíró 1. |
Mókus - bíró 2. |
Az ellenfélnél szintén pihenő |
Rárepülés |
Tollászkodás |
A tűzszünetben némi erotika |
Méltóságteljesen |
A fészek melegét őrizve |
Pacsirta-bagoly, vércse-varjú
Jómagam
bagoly típus lennék, mintsem pacsirta, de az utóbbi években mintha
változna a dolog. Többször fordul elő, hogy korán ébredek és rögtön fel
is kelek, teszek valami hasznosat, látok, hallok valami érdekeset.
Utólag aztán megállapítom, hogy mennyire megéri korán kelni, mégha nem
is mindig sikerül.
Hajnalban
4-5 óra között már megkezdik a rigók, cinegék, zöldikék, tengelicek és
ki tudja még mely énekesmadarak reggeli ébresztő énekeiket. Mintha egyik
a másikát túl szeretné harsogni!
Amint
felkelek kinyitok balkonajtót, ablakot, had jöjjön be a tavasz a szobák
utolsó szegletébe is. Egyik reggelen aztán erre az "ornitológiai mozira" lettem figyelmes. (Valahogy nem igazán illett a
tavaszi képbe a varjúkárogás…)
A vércsepár fészkel(ne) a nagy fenyőfák egyikére, ha a varjak nem zavarnák folyton őket. Tovább figyelek, kiváncsi vagyok a fejleményekre, - még nem hangzott el az utolsó szó, akarom mondani, még nem történt meg az utolsó támadás - ki lesz a győztes vagy megbékélnek mint jó szomszédok..? :-)
A viadalnak aznap az utcaseprő autó hangos zaja vetett véget, és nekem is indulnom kellett munkába. Csend volt elült a csatazaj és az utcának tisztára mosott illata lett...