Idei első kirándulásunk ragyogó napos időben kezdődött és terv szerint az Inn egy csendes partszakaszához vezetett volna. Pontosabban meg is érkeztünk, de olyan erős szél söpört azon a részen, hogy szó szerint majd a vízbe lökött bennünket.
Ezen a részen többnyire csendes az Inn folyása, de aznap tarajosra fújta a vad szél a vízfelszínt. Jobbnak láttuk a kirándulást egy szélvédett, erdős részen folytatni.
A Wendelsteinra vezető útszakaszt a Kirchbach patak mentén kezdtük. 1961 előtt itt vezetett a Wendelstein fogaskerekű a hegyre. Ma már egy másik útvonalon halad.
 |
| Kirchbach patak, háttérben a Wendelstein |
A patakok szabályozására itt is fagerendákból vagy kövekből lépcsőket építettek illetve a medret is hatalmas kövekkel ágyazták ki.
Tavaszias, napos, madárcsicsergős volt az időnk, a több kiránduló mellett azért mással is találkoztunk… sőt, a tél egy enyhe leheletére is rábukkantam...
 |
| A tél lehelete a patakparton |
Annyira nem volt telünk, hogy a bokrokon a bogyók úgy csüngtek alá, mint még az ősszel - hisz nem fogyott el.
A part mentén egykori fák törzsei műalkotásként vagy pihenőhelyként a turistáknak. Információs táblák az itt élő állatokról, növényekről már-már természetes ilyen kirándulóhelyeken. Viszont egy hatalmas fa xilofon azonnali zenei játékra késztetett bennünket!
Egy-egy patak menti ház udvarában is volt látnivaló...
 |
| Házi állatok |
 |
| Fenyőágat legelő kecske |
 |
| Egy kimustrált ágykeret megvetve puha mohával |
 |
| Egy tisztásról kitekintés a szemközti hegyekre |
 |
| Fagyöngyös |
 |
| Kipattant a barka |
 |
| Visszatekintés |
A fogaskerekű még odébb volt, mi csak addig bandukoltunk míg a lemenő nap el nem tűnt a Wendelstein csúcsai mögött, és amíg meg nem éheztünk...
