"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. július 23., kedd

Samergberg, a Hochries illata és a kíváncsi tehén...

Többször jártunk már ezen a hegyi túraúton (is) Samerbergben, (bejegyzés 2013. április) mégis elkerülte a figyelmem egy vicces tábla egy magánterület kapuján...


( "Vigyázat, szabadon lévő bajor harcikutya! Ha a kutya jön, lefeküdni és a segítségre várni - Ha nem jön a segítség... akkor sok szerencsét!" höhöhö...)


A nyári kirándulásnak egész más az “íze”, a színe, és főleg az illata. Az erdei szamócák édeskés fűszeres illata megtéveszthetetlen. Az apró pici gyümölcsöket alig lehet látni a sűrű aljnövényzetben, de ha valakinek az orra elég érzékeny, akkor hamar rátalál az ízletes bogyókra. Útközben jól belakmároztam...:-) Így energiával telve haladtunk a nem épp könnyű hegyi köves kapatón a Hochries felé 1500 m-re. Csak gyakorlott turistáknak ajánlom!

Meredek, köves túraút


Aznap nagy meleg volt, kerestük a fák hűs árnyékát és a tempót is növeltük, a magasabb métereken hűsebb a levegő. A szamócaillatot a vadvirágok, különösen a kakukkfű, a menta és az édes “fás” tujaillat váltotta fel. Gyakran eszembe jut a Parfüm című film, eme érzéki szempontból tökéletesen tudtam azonosulni a főszereplő ezen tuljdonságával. Ezek az illatok annyira belém égtek, ezer más illat közül is felismerném.
   





Ökörszem


Balkáni harangvirág


Már nem olyan messze a hegytetőtől egy Almhoz érkeztünk, egy szép tisztásra, csodás kilátással. 



Leheveredtünk, a több tucatnyi ejtőernyős ugrásait fekve figyeltük. Itt elviselhető volt a napsütés, kicsomagoltuk a hátizsákunk tartalmát, és átadtuk magunkat a jólét pihenésének. Közelben egy tehéncsorda szintén ejtőzött, ama ritka pillanatok egyike volt, hogy nem legelésztek.











Hochries felvonó 1.542 m

Gondtalan semmittevésünket egyre hangosabb kolomp hang zavarta meg. Felültem és egy tehenet láttam óvatosan, de célirányosan közeledni. Kissé bizonytalan voltam, ahogy felénk jött, felálltam, de ez sem blokkolta le, mint egy kutya szimatolt felénk, talán az almánkra pályázott... Nem tágított akkor sem, amikor a vándorbotommal közelítettem felé, félkörívben próbált egyre közelebb és közelebb jönni.


A kíváncsi tehén
Jött közelebb

Játékosan, még közelebb
szimat

Visszatérve a hegyről még sokáig figyeltük a landoló siklóernyősöket.