Tavaly
június 21-én az év leghosszabb napján indultunk útnak - nem
szándékosan - de minden percet ki akartunk használni, amit csak lehet.
Hajnalban volt a start, még napfelkelte előtt. Tulajdonképpen “meg
kellett volna” Goldbichl-ben (Salzkammergut)
állnunk, ott az év ezen napján emberek gyűlnek össze a
napfelkeltét közösen megtekinteni. Biztos, nagy varázsa van, ha évente rendszeresen ellátogatnak oda.
Nem vettük az irányt arrafelé, mert azon a hajnalon felhős volt, így a különleges napfelkelte elmaradt....-
szegény várakozók - mi azért a napfelkeltét Tirolban mégis megláttuk
az autópályáról. Goldbichl, várj ránk, egyszer ott leszünk!
Autópálya, sokan gondolhatják a legunalmasabb szakasza egy kirándulásnak. Talán igen, de nem a Brenner-hágói (Brennerpass) autópálya. 1347 m magasba visz a pálya az Ötz-völgyi Alpokba.
(Apropó Ötz-völgy... ismerősen hangozhat az itt talált mumifikálódott vadászról, Ötzi-ről, az i. e. 3300-ból.)
A Brenner-hágó további látványossága a 190 m magas Europabrücke (Európa-híd). A veszélyes körülmények között épült hidat 1963-ban adták át.
 |
| Az egykori római út |
 |
| Európa-híd egy ködös reggel |
 |
| Irány Tirol! |
Útközben
jobbról-balról várak magaslanak a hegyoldalakban, egy-egy szikla
tetején. A sok zöld között egyre több szőlős lugas tűnt fel. Jó irányba
haladtunk...:-)
 |
| Szőlőlugasok az út mentén |
 |
| Szőlős hegyoldalak |
A
Garda-tó az utolsó jégkorszakból visszamaradt hegyi tó. Legmélyebb
pontja több mint 300 m, hossza több mint 50 km. Nagyon jól körbe lehet
autózni, motorozni vagy akár kerékpározni. Úgy döntöttünk, hogy a
nyugati oldalról délnek haladunk először, majd a keleti oldalán jövünk vissza. Az “olaszosabb”
kevésbé beépített nyugati oldal csendesebb, nyugodtabb pihenésre
alkalmas.
Reggel
9 óra előtt érkeztünk az első állomásunkra a tó északi csücskénél lévő Riva del Garda
településhez. A tó legnagyobb városa akkor ébredezett. Az álmos hullámok
csapódása a parton, a csónakok oldalán, az üzletek tulajdonosainak
sertepertéje hallatszott csak, élvezetes csend volt, üde illat.
 |
| Garda-tó, Riva del Garda |
 |
| A csendes kikötő |
 |
| Egy pálma árnyékában |
 |
| Torre Apponale |
 |
| Kavics flaszter... :-) |
 |
| Riva víztől körülvett vára |
A finom vanília illatú hatalmas magnóliafák árnyékában jól esett a reggeli, hisz a hőmérő szála a 28-29 fokot karcolta.
 |
| Magnóliák |
A nyugati oldalon több alagúton át pár méter magasban vezet az út, gyönyörű a kilátás a tóra, a hegyekre, a településekre.
 |
| Egy frissítő egy teraszon |
 |
| Szélcsendben |
 |
| Egy újabb kavics flaszter, csodaszép! |
A
következő pihenőnél a meleg arra késztetett, hogy Saló-nál lábat
áztassunk...és a promenád olajfái és magnóliái alatt besétáljunk a városba.
A magnólia-leander illat felejthetetlen, még most is bennem él!
 |
| Távolban Santa Maria Annunziata dóm |
 |
| Tiszta víz |
Saló, a nyugati part legnagyobb városa. Kisebb-nagyobb paloták, múzeumok a római kor nyomai fedezhetők fel itt.
 |
| Saját bejárat a tóra olajfák között |
Moniga del Garda hely és idő a fürdésre, már nagyon meleg volt, szükségünk volt a frissítőre.
 |
| Moniga d. Garda, szabadstrand |
 |
| Óriásdinnyék hívogattak... |
Szálláshelyünk egy nyugodt, tiszta panzió Desenzano del Garda településnél volt.
Reggeli után a közeli Sirmione yacht kikötője fogadott először. Egy csónakkiemelés megfigyelői lehettünk a korai órákban.
 |
| Sirmione, kikötő |
 |
| Vanília illatú leanderek |
 |
| Yacht club |
Ami ez után fogadott, az felülmúlta az eddig látottakat. Egyik ámulatból a másikba estem...vagy egy mesevároskába...?
Sirmione látványosabb része a tóba benyúló félsziget nyelvcsücskén található. Már
nagy volt a tömeg, a parkolók telítve, buszok jöttek, forrott a levegő és nem csak a nap melegétől.
 |
| Sirmione |
 |
| "Vaníliás" promenád Sirmioneban (is) |
 |
| Tiszta, rendezett parkok, parkolók |
 |
| Citrom és chili stand...:-) |
 |
| Sirmione varázslatos mesevára |
 |
| A vízbe épült Castello Scaligero |
 |
| Hattyúk úszkáltak a vár körül... |
 |
| és egy szárcsa mama kicsinyeivel |
 |
| A tengerpart "feeling" teljes |
 |
| Szebbnél szebb kavicsok a gyűjteményembe |
A
szűk sikátoros utcák, a római kori épületek, a hullámok csapódása a
parton, az égbe szökő örökzöldek, leanderek illata egy
különleges atmoszférát teremtenek, bódítanak, elvarázsolnak...
Már
ott, arra gondoltunk, ide vissza kell térnünk!
Sorolj fel öt helyet,
ahol szívesen eltöltenéd életed hátralévő részét... nálam Sirmione szerepelne az öt között.
 |
| Egy étterem terasza a tóparton |
 |
| Rolling Stone |
 |
| Egy csendes pillanat a sok közül |
A
turistákhoz szokott vízimadarak félelem nélkül rendszeresen jönnek és
“kéregetnek”. Mivel bőven van mit nekik enni, mi nem etettük őket. Meg is
lett az eredménye... "sértődötten" visszatotyogott az egyik kacsa a stég
szélére, majd potty, be a vízbe....:-)
 |
| Örömmel teli sietés |
 |
| Na, kapok valamit..? |
 |
| Pfff... |
A gazdag flóra és fauna után ki nem hagyhattuk az igazi olasz fagyit, a helyi souvenir-okat...
 |
| Limoncino |
 |
| Souvenir |
 |
| Sütemények, bonbonok |
 |
| Fagylalt hegyek, számlálhatatlan variációban |
 |
| Catullus mellszobra a tó partján |
A Mincio
folyón keresztül elérkeztünk a tó déli részétől a keleti “németesebb”
oldalhoz. E partszakasz lényegesen beépítettebb, lépten nyomon
kempingek, apartmanok és víziparkok. Mindenütt német feliratok.
Szerencsére a múlt nyomai azért még fellelhetők. Többek között ebben a
nagyon jó állapotban maradt vár “személyében” Pacengo településnél, Lazise városa előtt.
 |
| Mincio folyó |
 |
| Pacengo vára |
Hamarosan megérkeztünk Rosenheim testvérvárosához Lazise-hez, a tó egy másik gyöngyszeméhez. E festői városka is a kikötőjével,
a középkori stílusú épületeivel, szűk utcácskáival és modernizált
tereivel kitűnő pihenőhely. A vár belső tere romantikus sétálóutca, itt
található a Via Rosenheim is, a partnerváros tiszteletére.
 |
| Lazise |
 |
| Egykori vámpont épülete |
 |
| Kikötő Lazise |
 |
| A hullámos flaszter összhangban a tó hullámaival |
 |
| Utcakép |
 |
| Városkapu |
 |
| Lazise vára |
 |
| Viszlát Lazise! |
Bardolinot és Garda-t elhagyva, újabb fürdésre álltunk meg Torri del Benaco
várának közelében. Itt már nagyon meleg volt, 40 fok felett járt a
hőmérő szála, csak a vízben vagy az autó klímája mellett volt elviselhető.
 |
| Torri del Benaco vára |
 |
| Kikötő, komp érkezik |
 |
| Kavicsos strand |
 |
| Bár/étterem |
Tovább autózva egy közvetlenül a víz mentén haladó út, településtől mentesebb része következett Malcesine-ig. Malcesine sokak
szerint a tó gyöngyszeme. El lehet rajta mélázni, mindenesetre nagyon sok ott is a turista.
Azt is gondolhatná az ember fia, ha becsukja a szemét, hogy
“Németföldön” van. Ott jártunkkor is rengeteg volt a német ajkú.
A már
“szokott” városkép talált itt is ránk: romantikus kikötő, szűk olykor igen lejtős utcák,
virágos erkélyek, kávézók, pizzériák, és a régi korok nyomai. A település közvetlenül a hegy lábánál fekszik, ami különleges
hangulatot ad a városképnek.
 |
| Egy fotogén árbócos |
 |
| Még ma is (érthetően) a művészek kedvelt helye |
 |
| Giuseppe Garibaldi |
 |
| Mennyezetdísz |
 |
| Pálmakert |
 |
| Romantikus házak |
 |
| Santo Stefano a hegyoldalban |
Hamarosan
elérkeztünk az észak-keleti részéhez a tónak (Torbole), ami a sportolók, a
széllovasok paradicsoma. Évente rendeznek meg itt szörffesztivált. A
kedvező szeles idő, a hangulat már anno Goethet is megihlette. Egy rövid
“show-műsorra” mi is megálltunk, a lélegzetelállító mutatványokról a
picasan egy rövid video található tőlem!
Fájó
szívvel búcsút intettünk a tónak, azzal a tudattal, hogy ide érdemes
rendszeresen visszajönni. Hosszú hétvége, egy-két hét, itt sok a
látnivaló, sok a lehetőség pihenni, ellazulni vagy aktív nyaralásra
szert tenni vagy egyszeűen csak a tavat bámulni kultúrált tiszta környezetben. Aki egyszer már járt a Garda-tónál, az egész biztos, hogy
visszamegy máskor is. A varázs ereje!
 |
| Hamarosan újra jövünk Garda-tó! |
