A
Kaiser hegység tagjaként Kufstein és Sankt Johann között helyezkedik el
ez a jellegzetes csipkézett formájú alpesi hegység.
|
Wilder Kaiser |
|
Csipkézett csúcsok |
|
Hó szinte egész évben látható a hegyoldalban |
Legmagasabb pontja az Ellmauer Halt 2.344 m-el, de a
további negyven ismertebb kiemelkedése is nagyon közkedvelt a
hegymászók, túrázók között.
A
csipkézett hegycsúcsok talán a legcsodásabb látványt akkor nyújtják, ha
a 178-as úton Sankt Johann és Wörgl között autózunk egy tiszta
napsütötte délelőttön!!! Ez az autóút párhuzamos a hegylánccal, annak déli
oldala mellett fut, nincs is szebb látvány... keresd meg az
autórádiódban a tiroli adót, akkor teljes az érzés!
A régió közkedvelt - odahaza is ismeretes - települései Going, Ellmau és a már korábban is bejegyzett Scheffau.
Ezúttal
úticélunk a hegység egy vízeséséhez vezetett, a Schleier vízesésekhez
(1.285 m) kijelölt kirándulóúton. Agusztusban egy langyos reggelen
indultunk útnak és nem számítottunk rá, hogy 30 fok meleg lesz... Ezért aztán jobban is igyekeztünk felfelé, a hűset adó hegyekbe, az erdőbe. Going
településnél tettük le az autónkat, így a rendezett kis tiroli faluban gyönyörködtünk először. Azon
gondolkodtam, hogy vajon az itt élőknek nap mint nap eszükbe jut, hogy
milyen fantasztikus helyen élnek? A tiszta levegő, a sok kis patak, az
üde mindig zöld mezők, a széna illata, a sok virág és persze a hegy
igéző szépsége és magassága! Míg mi bandukoltunk felfelé, az itt lakók közül páran gyűjtötték be a megszáradt szénát és ismeretlenül de annál kedvesebben
üdvözöltek bennünket. Meg is kaptam a választ a magamban feltett
kérdésre...! :-)
|
Egy panzió a virágok között |
|
Hatalmas liliomok |
|
és dáliák |
Útközben
egy hegyi fürdőtónál majdnem elcsábultunk, gondolkodtunk a megmártózásra,
de akkor az eredeti tervünkből nem lett volna semmi.
|
Fürdőtó |
Irány hát a vízesés!
|
Hűsítő és pihenő |
Aki kevesebbet szeretne gyalogolni, annak az utolsó parkolási lehetőség (Hüttling) egy kis kápolnánál van.
|
Sorompó előtt az utolsó parkoló |
|
Startpontunk a kép bal szélén |
|
Fakápolna pici haranggal, bárki megcsendítheti |
Az úton sokáig egy mélyesésű patak kísért, hangosan zubogott, majd elhagyott bennünket és csak a síri csend volt a társunk. Méteres békarokkák (zsurló), hosszú levelű páfrányok úton-útfélen.
|
Békarokka (zsurló) |
|
Páfrányok |
|
Meredek sziklafalak |
|
Réteges kőtömbök |
|
A fák lombjai közül kivillanó Wilder Kaiser egyik csúcsa |
Különösen
finom illat fogadott bennünket már pár száz méteren is. Az érő szeder, erdei szamóca és más bogyók finom édeskés, fűszeres illattal lengték be a
hegyoldalt, az erdők alját.
Feltűnően
sok hangyabolyt láttunk ezekben az erdőkben, a csordogáló erekben a
nedves közegben szitakötők érzik magukat otthonosan ide-oda cikázva. A túraút jól kijelölt,
könnyű eligazodni, sok az információs tábla, gyerekeknek tökéletesebb
biológia és földrajz órát el sem tudok képzelni!
|
Hatalmas hangyabolyok |
|
Információs táblák, itt épp a szitakötőkről |
|
Vadon növő tiszafák |
|
Vizimenta, épp virágzott |
|
Fecsketárnics |
Aznap
nagyon meleg és páradús volt az erdei levegő, igyekeztünk mind
feljebb és feljebb. 900 m magasságában már elfogadható volt a klíma,
onnantól kezdve lehetett a tempón lassítani. A felfelé menet felért egy
szauna-nappal, a hátizsákunkban a vizes palack hamar kiürült.
|
Innentől kezdve (955 m) volt a klíma elviselhető |
1.100 m körül kiértünk a sűrű erdőből és az első tágas kilátóhelyről lehetett a panorámában gyönyörködni. Itt aztán változott a túra nehézségi foka. Fenyőgyökerek, sziklák, keskeny utak, magas “lépcsőfokok”, csúszós, nedves
útszakaszok nehezítették az utolsó pár métert.
|
Közel a cél |
|
A panoráma |
|
Gyökeres vándorút |
Végre
a cél, némi csalódással... a vízesések nem éppen bőséges mivoltukban...
hát, persze, nyár van, augusztus. Ősszel, no és tavasszal egész más a
kép. Azért sikerült pár jó képet készítenem, nem kis kihívással!
Tériszonyosoknak nem ajánlom a helyet! A hátrány előnye pont az volt, hogy olyan
helyekről tudtam fotózni, ahonnan csak vízszegényes időben lehet (nem túl gyakori!). Amint megárad a zuhatag, a közelébe sem lehet férközni. Minden rosszban van valami jó is!
Aminek még nagyon örültem: hegymászók/sziklamászók, akik akrobata ügyességgel másztak a meredek sziklafalakon felfelé!
|
A cél |
|
Hol is a vízesés...? |
|
Ahonnan fotóztam, ott a zuhatagnak kéne lenni |
|
Vízesésecske Nr. 1 |
|
A vízesés alatt |
|
A vízesés alatt én, egy vitorlázó repülő felettem |
|
Vízesésecske Nr. 2 |
|
Egy kőtömbről fekve készült fotó |
|
A mindig nedves sziklafal mohával benőve |
|
Sziklamászók a vízesés mögött |
|
Viszlát Wilder Kaiser !!! |