Cázid 2.
Azt hiszem kétségtelen, hogy Cázid katedrálja a legimpozánsabb és legvonzóbb az egész városban!
 |
| Cádiz katedrálja |
 |
| A fésűkagyló visszaköszön |
 |
| A katedrál nyugati tornya - Torre de Poniente |
 |
| Plaza de la Catedral |
A Plaza de la Catedral számos lehetőséget nyújt az épület előtt leülni, elmerengeni egy koktél, egy frissítő fagylalt vagy egy kis tapas társaságában.
Az egykoron jezsuita főiskola és templom a Santiago de Cádiz is a katedra téren található. Ma már mint templom működik.
 |
| Santiago de Cádiz |
M. megmutatta, hogy hol találjuk a városi piacot, ahol finomakat is lehet enni, ezért az irányt a Calle Libertad felé vettük, ahol a Mercado - a vásárcsarnok áll.
 |
| A Mercado egyik bejárata |
Először belül a fedett csarnokban néztünk szét és ámultunk a rengeteg féle tenger gyümölcsétől, majd a kültéri részen a megszámozott Boutique-k következtek.
 |
| Kardhal és vörös tonhal |
 |
| Cápa felső uszony nélkül |
 |
| Tüskés bíborcsiga, languszta |
 |
| Tőkehal és vörös tonhal |
 |
| Cápák |
 |
| Tintahalak |
 |
| Rákok |
 |
| Kacsakagyló (percebes) |
 |
| Különböző rákok |
Halak, rákok (garnéla, scampi, languszta és co.), csigák, kagylók száz meg száz változata. Különlegességek, amit tenger és óceán nélkül lakók nem vagy csak messziről ismerhetnek és nem igen akad a tányérjukon. Hal szag volt meg sós tenger-illat, igen, de friss. Mire bejártuk a csarnokot kellőképpen megéheztünk és kimentünk valami frissen készült harapnivaló után.
 |
| Éttermek |
A pincérek készségesek voltak, nem kellett sokáig várakozni, sőt kaptunk egy notebook-ot is, ahol a színes és képes kínálatból válogathattunk. Tintahal karikák frissen sütve és tonhal hagymával, gulyásszerűen elkészítve. Volt benne sült burgonya is. Nekünk nagyon ízlett.
Feltankolva indultunk tovább a városba, a narancsos, mandarinos allék árnyékában.
Sétáltunk a part mentén egyszerűen csak a belső megérzéseink után menve. Nem bújtunk térképet, útikönyvet sem gps-t. Aki ismeri az érzést tudja miről beszélek, aki még nem feltétlen próbálja ki!
Így csöppentük be a félsziget egy zöld oázisába, a part menti Santa Barbara botanikai kertbe (Parque Genovés).
Andalúzia nevére több jelentést is vonatkoztatnak, tény, hogy a mórok már a 8. században az Al-Andalus nevet használták a környékre. Egy népszerűbb magyarázat az arab nyelvből származó Al-Andalus - a vandálok, akik az 5. században a népvándorlással érkeztek.
Másként az Al-Andalus a landa-hlauts szóból eredhet, melyet a nyugati gótok használtak a “föld-nélküliekre”.
Végül - a számomra legszimpatikusabb magyarázat - szintén az arab nyelvből származó al-an'dallus - egy kertet jelent. Ugyanis az észak-afrikai mórok a zöld Ibériai-félszigeten megpillanthatták a temékeny földeket és ez alapján nevezhették el.
Famatuzsálemek, - közép-európainak olykor egzotikus növények - formásra nyírt sövények, fák, szökőkutak, csobogók, mini-vízesés, kényelmes padok, egy kávézó, nyíló virágok, csicsergő madarak teszik alkalmassá a helyet az ellazulásra, pihenésre. A kertben mindenütt a víz hangja hallható.
 |
| Hibiszkusz |
 |
| Talán egy tüskés hernyóselyemfa |
 |
| Santa Barbara |
A kertből kijőve a parti sétányon folytatódik a zöldövezet. Csempézett pihenők egyik a másik után, árnyas lugasok, újabb szökőkutak, fikuszmatuzsálemek kísérnek tovább vagy épp állítanak meg egy sziesztára.
 |
| Talán a város legészakibb pontja |
 |
| Santa Teresa templom |
 |
| Pompázó császárfák |
 |
| Gyakori utcakép |
 |
| <3 |
Cádizban Fatima keze megérintett bennünket. Ritkán fordul elő velünk egy városban, de ide visszatérnénk bármikor. Biztosan visszatérünk. Viszlát Cádiz!
