BUÉK

Találkozás Sanyival

Régi olvasóim bizonyára emlékeznek Tigrisre, a szorgalmas, olykor “vérengző” macska-lányra. Tigrisünk azóta már az égi vadászmezőkön portyázik :-( de szerencsére hátrahagyta egy-két utódját.

Sanyit, amikor előszőr láttam fotón ez ugrott be: “de szép a szemed Sanyi!” :-)

Sanyi

Sokára, most volt szerencsém vele találkozni. Talán megszámlálhatatlan mennyiségű macskánk volt már és mind más. Sanyi is más.

Még nincs egy éves sem, de hatalmas, gárfildosan-dagi, puha hamuszürke, szépséges rajzolatú a bundája, csodás szép zöld szemekkel és érdekesen szabálytalan lábujjakkal. :-)

Pont úgy ül, mint Garfield

Egész más a tekintete, amikor simogatom

Sajnos csak elmondásból tudom, hogy kicsinek igen vadóc volt, sok szeretgetésébe tartott a családomnak, míg megszelidült. Ez olyannyira jól sikerült, hogy mára egy kedves kis bújós kandúr lett belőle. Igaz, nyávogni azt nem tud (alig van hangja, talán mutál :-)) de dorombolásban már művész!

Nagyon jó fotózni, szinte beáll a masina elé. Tigris nem kedvelte, ha fotóztam, hamar elvette a tekintetét. Sanyi nyugodt, beáll/beül pózba és hosszan belenéz az objektívbe.

Apu műhelyében szívesen felugrik a forgószékre és az sem zavarja, ha a szék forog vele. De kényelmesen elnyúlik a munkaasztalon is. Őt is több család eteti a környéken - ebben közös anyjával - és minden bizonnyal innen a gárfildos-dagisága. :-)

Sanyi, légy még sokáig a család egyik kedvence!

A telihold fényében

Kísérte utunkat haza, világított az ünnepnapokon.

 

Hunyor

Csillogó harmat

kéklő virágon,

régen várt vendég

öreg tanyákon,

aprócska fészek,

ott fenn, az ágon,

több-száz homokzsák

végig a gáton,

az otthon íze

kisült kalácson,

nehéz nap után

hűs gyolcs az ágyon,

mellém, ha leülsz,

s osztod magányom,

hűvös tenyered

enyhít a lázon,

sötét éj után,

új, tiszta vászon,

bujkáló remény

tépett plakáton,

amikor titkod

szívembe zárom,

együtt ha lépünk,

kedves barátom,

kémény, ha füstöl

egy ócska házon,

ölelő kezek

meggörnyedt háton,

születő gyermek,

tenyérnyi lábnyom,

kéretlen mosoly,

ez a karácsony.    

Papp Viola: Karácsony

Az angyalok pontosan érkeznek

Már minden becsomagolva indulásra várt az autóban. Karácsonyra készülve, izgatottan, december 24-én. Férjem visszalépett a postaládához és az autóban adta át egy angyalka pontosan érkezett meglepetését…

:-)

Kedves Jenever, ezúton is nagyon köszönöm a meglepetésed, a figyelmet, amivel rám is gondoltál! <3

A táskámban lapulva kísért bennünket haza, majd vissza új otthonába. :-)

Hó és igazi tél híján, most ezekre a képekre nézve tél-nosztalgiázom. Kata egere és Jenever hóemberei. <3

Békés karácsonyt! Békét mindenhol!

“Szülőföld - nekem az az érzés, amit szagolhatok, ízlelhetek, érezhetek, hallhatok és láthatok. Csukott szemmel is.”    Reinhold Messner

Napsütötte advent

Ugyan szép zúzmarakristályok lepték még be reggel az autónkat, de a nap sugarai azt jelezték szép napos időnk lesz. A csillogó zúzmara-bársony öltözet aztán hamarosan leolvadt, felszökött a hőmérő szála 8-12 fokra.

Zúzmara bársony

Három évvel ezelőtti képeimet fedeztem fel, akkor sem volt hó, akkor is ilyen napos időben kirándultunk az Auerbach partján. Az idén talán még zöldebb, ragyogóbb volt a táj, mint akkor. Nyíló virágokkal, döngicsélő serény méhekkel is találkoztunk.

Repcén döngicsélő méhek

Erdei iszalag

Figyelnek :-)

Elsétáltunk az Auerbach és az Inn-folyó torkolátig. Igen kevés víz táplálja e patakból a folyót.

Alattunk a víznek kéne hömpölyögni

Csendes Inn

A delta megkerülte után haladtunk a víz folyásával szembe. A vízlépcsős patak semmit sem változott.

Habot pörget a víz a kövek közt

A vízparton egy színes tábla  az 1743-as évekre emlékeztet, amikor is Oberaudorf ellensége az osztrák megtámadta a lakókat. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor két bajor járőr egy osztrákon kegyetlenül elégtételt vesz.

Néha közelítettünk  a lakóházakhoz...

Karácsony küszöbén szikrázó napsütés. A távolabbi hegyeket csodálva sóvárogtunk a hó után...