Szürke felhők, körülöttünk mindenhol esett az eső, mikor Inzell közelében a túrakönyvünk szerinti parkolóhoz értünk. Most látom, hogy Inzell és környékéről csak téli bejegyzésem van. Na igen, síparadicsom. Épp ideje már egy nyári is, mégha az felhős is. Mi több, körös-körül esőfüggönyök lógtak a horizonton. (Fotók július vége)
Bármerre néztem körülöttünk szinte mindenhol esett az eső. (Ráadásul valaki beült a felvételembe. :-) )
 |
| Távolban a Chiemsee egy töredéke |
 |
| A Chiemgau Alpok |
 |
| Esőfüggönyök amerre elláttunk |
 |
| Egykori határjelölő |
 |
| A távolban fekszik Salzburg |
Az erdő széléhez érve egy táblát pillantottunk meg miszerint az út építések miatt lezárva. Hm, tanakodtunk menjük, ne menjünk. Gondoltuk amíg lehet megyünk. Mintha hívásra, pár perc múlva egy túrázó jött szembe velünk és minden kétségünket eloszlatta. Külseje alapján helyinek ítéltük meg és rákérdeztünk, hogy járható e az út az Almig. Természetesen, menjünk csak - szólt a válasz - nem is érti, talán régi lehet a tábla. Sőt, bíztatott bátran menjünk, nem sokan vannak ezen az úton, de odafenn már inkább, az esőtől meg ne féljünk, mindenütt körülöttünk esik, de a hegyre nem ér fel, elkerül bennünket.
 |
| Fekete nadálytő |
 |
| :-O - csak figyelni kell a jelekre |
A kényelmes kétnyomvonalú utat hamar egy keskenyebb hegyi út keresztezte. Igazi erdei alpesi túraút gyökerekkel, kövekkel, emelkedőkkel.
A páfrányos zöld hegyoldalakban csak a 2007-es év mérgező növénye a piros gyűszűvirág pompázott, néhol ritkább fajtájával a fehérrel.
 |
| Rózsaszínű - piros gyűszűvirág |
Elhagyva a páfrányost aljnövényzetként érő fekete áfonyák következtek. Még enyhén savanykás ízű bogyóik napsütésre vártak. A finom mohák fogságából gombák kalapjai bújtak elő.
 |
| Fekete áfonya |
A fáktól ritkább tisztásokon túl feltűnt a Chiemgau egy másik tava, a Waginersee. Bizonyára ott is esett az eső.
 |
| Wagingersee |
 |
| Fel és le, de inkább fel |
 |
| Korallgomba |
“Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell,
Szemedben a jel.
Arcodat néha,
Emeld a fénybe,
Halkul egy líra,
Ne legyen vége!
Mondd, amíg mondom,
Kezünk még kér,
Csak ennyit kell tudnod,
Míg hajt a vér...
Menni, menni, menni, míg csak útra találsz.
Hagyni, hagyni, hagyni, hogy csak vigyen a vágy,
Élni, élni, élni, úgy, hogy semmit se bánj.
És szemedben a jel,
Hogy látod, amit kell,
Szemedben a jel.
Itt álltunk már mind,
És ettünk a fáról,
Hangos a szív ezen a nyáron.
Miénk az ég,
Ami mindig kék.
Csak ennyit kell tudnod,
Amíg hajt a vér.” Rúzsa Magdi: Jel
Felértünk a Teisenberg gerincére, a kapató olyan volt, mintha lépcsőket kellett volna járnunk csak épp gyökereken és köveken egyensúlyozva. De a kilátás a szemközti hegyekre, a keleti és déli Chiemgau hegyekre, Hochstaufen, Zwiesel és a különböző településekre hamar elterelte a figyelmem.
Ismét egy erdő sűrűje következett, majd a fényre kiérve a távolban megpillantottuk a fogadó fazsindelyes sziluettjét. A környéken csorda legelt és már a napsugarak is erőlködtek. (Odaút bő 2 óra és még vissza.)
 |
| Egy szitakötő is berepült a képbe, épp középre :-) |
 |
| Stoißer Alm 1.272 m |
Megérkezve a fogadó közelébe több csapat, túrázó érkezett, indult. Az első három túrázó lány magyarul beszélgetett. Köszönöttem őket “Szervusztok magyarok!” Meglepődés “De jó itt is magyar szavakat hallani!” :-)
A kilátás még a felhős idő ellenére is elragadó volt!
“Fentről most minden más
Édenbe kóstoltál
Egyszer, ha ott voltál
A földre már miért vágynál” Rúzsa Magdi: Éden
Rengeteg bringás érkezett, nagy lett a hangzavar. Ők egy másik úton érkeznek és egy Kaiserschmarrn-ért sokan bevállalják a túrát.
 |
| Kaiserschmarrn - császármorzsa |
Kaiserschmarrn vagy császármorzsa, az Osztrák-Magyar Monarcia idejéből maradt ránk. Kaiser-császár, Schmarrn - butaság, vacak dolog.
Többféle magyarázat is tartozik a név eredetéhez. Ferenc József császár imádta a hasát, ha édességekről volt szó. Sissi királynénk pedig, ahogy már írtam nagyon vigyázott a vonalaira és próbálta egyszerűbb, kevésbé kalóriadúsra készíttetni a desszerteket. Így lett egy próbálkozás eredménye a palacsintatésztából készült omlett szerű édesség. Amikor a serpenyőben megsül a tészta, akkor fakanállal durván szétszaggatják, porcukor rá, lekvár mellé és kész is a finomság. Többnyire áfonyalekvárt vagy amlapürét tálalnak hozzá. A név schmarrn - jelentése vacak. A császár mikor megette az első adagot nagyon ízlett neki és legközelebb kérte azt a "vacakot".
Az osztrákoktól vettük át mi is, de a cseheknél vagy a délvidéken is ismerik különböző neveken. Hazánkban változtattak is az összetételén, mert liszt helyett darával vagy dara és liszt keverékével készítik. Így annak az állaga picit más, morzsalékos lesz. Nagyanyám daramorzsának is hívta és gyerekként csak azt az elkészítési módot ismertem. Azóta az osztrák és bajor vidéken megismertem az eredeti lisztes változatát is. Errefelé nagy sikere van és nem is olcsó desszert 6-9,- Euro (olykor 10,- Eu felett !!!) között mozog egy ilyen tányér ára. Én mindkét változatát szeretem, akár liszttel, akár darával készül. Az étlapon egyéb sütemények és egytálételeket (gulyás, lencse, borsó), virsliket is kínálnak a sör és egyéb frissítő italok mellett. A fogadóban, mint oly sok helyen a hegyekben önkiszolgálás működik, fiatal egyetemisták bejáratott mozdulatokkal szolgálják ki a fáradt utast benn a fogadó pultjánál. Az itt dolgozók munkájába, életébe egy tavalyi videón keresztül bepillantásunk lehet. Érdekes módon Senner vagy Sennerin-nek hívják a hegyi fogadósokat itt is, ami valójában fejős lányt vagy férfit jelent. Azok a gazdák, akik a nyári hónapokban a csordára felügyelnek a hegyekben, feldolgozzák a tejet sajtnak, vajnak. Mára kicsit furcsán hangzik az egyetemistákat látva, de anno akik itt fenn éltek a tehénfejés volt a fő tevékenységük. Mára csak a név maradt (persze van, ahol még most is művelik).
 |
| Teisenberg 1.334 m - oldalában a hegyi fogadó |
 |
| Viszlát Stoißer Alm! |
Visszafelé aztán erősen megcsillant a napfény a zöld mohaszőnyegen, a havasi bérclapu szirmain és a gyöngyházlepkék szárnyain. Eszembe jutott, amit a hegyi ember mondott nekünk a túra előtt. Nem fog esni az eső...
