Csapadék formájában jött egy kis enyhülés és vitt bennünket a Tegernsee-hez. Egy alkalommal bizonyára ez idő tájt több helyen pompázott a hortenzia és úgy belém égett, azóta a tavat fejben a hortenziával kötöm össze.
Van is benne valami. Hűvös, illata sem igen van, egyszerű a virágzata, nem túl élénk, de van benne egy elegáns báj. Ez nekem a hortenzia és az nekem a tó is.
A tó nevének eredetéhez több magyarázat is tartozik. Egyik közülük az ősi német nyelvből a Tegarinseo, ami nagy tavat jelent.
Esőkabátokkal felszerelkezve mindannyian örömmel indultunk el Tegernsee városában a part mentén.
A település jelképe a bencés kolostor, melyet egy nemesi testvérpár építtetett 746-ban. Virágkorát akkor élte, amikor az 1800-as évek elején a Wittelsbachok királyának felesége, Karoline beleszeretett az épületbe, a tóba és annak környékébe.
Mára a kolostor kastélyként szerepel a köznyelvben. Az épületegyüttes sörfőzőt, bajor éttermet, a kolostort és egyéb melléképületeket tartalmaz. Bazilikája mára díszes barokkbelsővel vonzza az idelátogatókat.
 |
| Mindenütt a fésőkagylós motívumok |
A templom előtti téren nem olyan rég egy modern szökőkutat állítottak fel egy bronz szobor kíséretében. Érdekes, nekem nagyon tetszik a kút, mégis kicsit furcsa a barokk stílus után/mellett. Max bajor herceg 80. születésnapja alkalmából és első sorban a Wittelsbachok 200 éves évfordulójára - amikor is tulajdonukba került a kolostor -, állították.
Körbejárva a tavat a túloldalon Bad Wiessee-ben parkjában álltunk még meg. A tóparti bronzokhoz új művészeti alkotások is kerültek mióta nem jártunk ott.
 |
| Bad Wiessee |
 |
| Poszeidon faszobra |
 |
| <3 |