"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. március 14., kedd

A semmi zöldjének közepén

Már többször jártunk a Seiseralm-nál, de még csak érintőleg írtam róla a Chiemsee körtúra bejegyzésnél. Az elmúlt hétvégén egy új úton közelítettük meg a kimagasló pontot (714 m), ahonnan szép kilátás nyílik a bajor tengerre.


Irány a Seiseralm

Új útvonalon egy túra, ami mindig az újdonság erejével csábít, vajon mit kapunk ez alkalommal.

Ragyogó napsütésben, felhőtlen kék éggel, de csípős széllel indultunk el Rottau/Adersberg egy parkolójából. Néhol házak a csobogó patakok mentén.







Zöld illat terjengett a levegőben, mindenütt tavaszi virágok nyíltak. A patakparton, erdők alján szőnyegként borították be a tavaszi tőzikék, erdei kankalinok és a számomra legbájosabb tavaszi virág az apró lila májvirágok a talajt. Egész domboldalak lilásba öltöztek!




Tavaszi tőzike



Erdei kankalin
Farkasboroszlán
Krókusz

Barka
Májvirágok






Májvirág és szellőrózsa kombó

Csörgedező patak mentén haladtunk, melyet a zöldülő mező kötött össze a hegyoldallal. A mezőkön foltokban állt a víz, az olvadó hólé gyűlt össze az erekben, patakokban. Az átázott föld üregjein csorgott, buzogott ki a víz, mint megannyi megnyitott vízcsap. Üdítő látvány és hang egyben!








Elszórtan házak, gazdaságok, pisztrángnevelde és kis kápolna az itt élőknek.











Pihenő a kirándulóknak


Olykor felbukkant a láthatáron a közeli Chiemsee, hideg szele arcunkba mart.


Az útszéleken még álltak a narancs-fekete faoszlopok. Télen, ha behavazik jelzik merre kanyarog az út, nyárra begyűjtik őket.


Egyszer csak a zöld semmi közepén egy kör alakú fazsindelyes toronyra lettünk figyelmesek. Először azt gondoltuk magántulajdon. Ezt kideríteni közelebb mentünk és olvashattuk, hogy egy mini víztorony magaslik ott, szép panorámával a környékre.







A víztornyot egy a környéken született mérnök és politikus állítatta 1954-ben.


Természetesen felmásztam a torony oldali lépcsőjén a kilátásért. A szél majdnem lefújt olyan erős volt odafent.



Eltávolodva


Válaszúthoz érkeztünk. A rövidebb út vitt volna a Seiseralmhoz, a másik út kerülővel az erdőn át a Wolfsschlucht mentén szintén az almhoz. Farkas-szurdok, jól hangzik, biztos érdekesebb, mint a rövidebb út. Elindultunk felfelé az erdőn át.



Alattunk a szakadék

Az erdőalji avarban sárgán vírítottak a martilapuk és kevésbé feltűnő rokonaik, a fehér acsalapuk.

Martilapu
Fehér acsalapu
Függőhídhoz érkeztünk, majd hirtelen emelkedett a gyalogút, kövekkel, gyökerekkel megspékelve.




A Bad Reichenhalltól Rosenheimig haladó egykori sóvezetékek erre futnak. Néhol látni is lehet belőlük. Erről a témáról már egy szép őszi kirándulás során írtam.



Itt következett a túra horror része. Jó kis meredek, magas fokú lépcsőzés!


A fokok után az erdő fái között a Chiemsee ismét felbukkant, majd hamarosan a Seiseralm piros teteje.


Herren és Fraueninsel

Seiseralm
Chiemsee
A fogadó teltházas volt a napos időben. Egy frissítő után a másik, rövidebb úton mentünk vissza.

Összenőtt fák


Fehér májvirágok
Bernau és temploma St. Laurentius


Jó, hogy itt vagy tavasz!
MerkenMerken