"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. február 6., hétfő

Olvad a hó, duzzadnak a vízesések

Némi lábujj-malör kényszerpihenője után már nagyon esedékes volt egy kirándulás. Az időjárás talpat csiklandozó volt, minden egybesimult, mint a káposztalevelek a fejen.
Hóolvadáskor hol is lehet a legtöbb látnivaló, mint egy vízesésekkel teli szurdokban?

Tavaly a Hochgern egy völgyében érdekes vízesésre akadtunk, mikor a Hinteralm-hoz igyekeztünk. Megfogadtuk szeptemberben, hóolvadáskor visszatérünk.
Persze tavaly ősszel sem kellett a vizet hiányolnunk az esőzésben gyér időszakban. Most azonban a Weiße Achen patak hangosabban, bővebben csobogott, zúgott alá.

Weiße Achen




Itt még viszonylag kevés a hó az úton, de jeges
 

Több lépcsős vízesések mellett halad az út, ami kezdetben - annak, hogy eltolták a havat - igen csúszós volt. 
Egyik vízesés követi a másikat. Az út másik oldalán a sziklafalakon szintén csordogált a hólé. Az erdei talaj nedves illata keveredett az ébredező fenyők és egyéb kivágott fák nedves illatával.


Fehér csillogás





  
Elértük azt a magasságot, ahol már nem tolták el a havat az erdei útról és ekkor kezdődött egy új szakasza a menetelésnek. Az egyensúlyfejlesztő. Túrabotok segítségével megsaccoltuk, hogy a már megroskadt, olvadozott hóréteg megfagyva is lehetett 40-50 cm vastag. Ahol tömött volt és fagyott ott szépen megtartott, ahol nem ott folyamatosan belehuppantunk. Néha igazodtunk az előttünk lévő lábnyomokhoz.  

 

 


Szerintetek mit fotóztam a következő képeken?




Még egy kérdés! Vajon mik ezek a körök/mélyedések a hóban? Kinek milyen megoldása van rá?





A tél virágai
Egy harc nyomai
Egy fahíd mintája
Majd elértük az itteni leghosszabb vízesést, a különleges réteges hegyoldalban 30 m-ről esik alá. Csak úgy duzzadt, omlott le a víztömeg. Összehasonlítva az őszi fotókkal, ég és föld a különbség.  Nagy hanggal és erős hűvös szelet csapva magakörül ért földet. A hegyoldal azon részét, ahová a napsugarak nem igen értek még jeges burkolat fedte.

 





 

Hosszasan időztünk a zuhatag alatt. Arról beszélgettünk, milyen pillanatnyi élők vagyunk a nagy közepén. Szörnyülködünk egy árvíz, tűzvész, egy földrengés vagy bármely természeti katasztrófa során. Pedig mindez része a nagy egésznek, annak kialakulásának, fejlődésének. Bolygónk alakítja, gyógyítja magát, ha kell. Mi meg azt hisszük körülöttünk forog a Föld. Porszemek, egy pillantás vagyunk csak az ő élete során. Sokszor hálátlan lakók.



  
A folytonosság végett teszek hozzá én is egyet