"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. november 9., szerda

Arany oktober 4. 1252 m Spitzsteinhaus

Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.


Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.  
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.


A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!

A legjobb ómen :-)





Ki lakik itt?



Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.


 



Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.



Lemaradtam
Visszapillantás

Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet 

Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
 

Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.


Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
 
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m

A látvány magáért beszélt itt is!






A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei

Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.





Innen már nincs messze a csúcs