2016. július 7., csütörtök

A császár új ruhája

“Tovatűnő felhők alatt a romokról rúgd el magad” Bencsik Zoltán: Egyszer még

Szürkés, gomolygó felhők lepték el a Zahmer Kaiser hegycsúcsait. A hőmérséklet mégis kellemes volt, hát elrugaszkodtunk mi is!

A Kaiser (császár) hegység minden évszakban, mi több minden hónapban új arcát mutatja. Egyik legkedvesebb túráink egyike talán épp ezért, mert már jól ismert és mégis mindig más, amikor az erdőből kiérve megpillantjuk “őfelségét”, aznapi “ruháját”.


Zahmer Kaiser

Nyílnak a különböző fűfélék, egyik szebb, mint a másik. Selymes vagy épp durva, mind a császár ruhájának tartozéka. Néha egy-egy lilás kosbor ad színt a kaszálóknak - mintaként. 
Már gyakrabban látni gombákat és bontja fehér bóbitáját a gyapjúsás. Nagyon szép a rét, mikor a fehér gyapjúbóbiták lepik el és lengedeznek a szélben, megannyi fehér sipkás alattvalója a császárnak. Három évvel ezelőtt fedeztem fel ezt a sásfélét magamnak a Pillersee-nél.
Piros fejű szamócák itt-ott az útszéleken, mint virgonc kis utcakölykei az udvarnak.


Selyemfüvek, a ruha tartozékai
Kosbor és fű harmóniája
Még nem teljesen kinyílt kosbor felülről

Rárepülés
Gyapjúsás kezdi bóbitáit bontani
Gyapjúsásos rét

Erdei szamóca
Vonultak a felhők, néha az ég kékje is kivillant és a napfénnyel együtt barátságosabbá tette a látképet. A hegyek felől áramlott a főn, lágyan simogatta arcunkat.

 
Ebbs települése a fák között
Beértünk az erdőbe, fenyőfa enyves könnycseppjei futottak le egy fa törzsén. Az illata mámorító! A császár kedvenc parfümje. Méltósága megengedheti, hogy páfrányok hűsítsék legyezőikkel a meleg nyári hónapokban.


Legyezőnyi páfrányok





Kis vízesések hangja hallatszott a meredek mélységből a mohás köveken, kipp-kopp, sirr-surr. Az udvari zenekar szonettjeiket gyakorolta.


A hegyről nagy iramban aláfutó patakok igyekeztek a völgybe megtölteni a folyókat, hírnökként vitték a felség üzenetét mindenfelé.



Egy újabb erdő után ismét kivillant a császár és árnyas szívében még fehér havat rejtegetett.



A Kölnberg fogadó mézeskalács házikójának a kertje a legnagyobb varázslat. Apró részleteivel mindig alkalmasint öltözködik, ahogy felettes urához illik.







Elértük az Aschinger-Alm fogadót, a bejárat előtt egy méltóságos moha-kos fogadott, fekete nadálytők köszöntöttek harangos bókolással, illatfelhőt az apró szegfűktől kaptunk.

Fekete nadálytő
Illatos szegfű 
Moha-kos
Ebédünket elköltve egy barázdabillegető gondos őrizete alatt tettük. Óvta a fejünk felett rakott fészkének értékét, ők is a császárnak szolgálnak.


Hazafelé egy habajdos hegyi bolondba botlottunk. Kísért bennünket lefelé, ugrándozott, harapdált, játszadozott velünk. De szívesen befogadtuk volna társnak(!), de ő már valaki más szolgálatában állhatott. Puha bundáját megpaskoltuk, megölelgettük, már amennyire engedte, mert ő csak bolondozott velünk. Szó szerint úgy kellett visszazavarni oda ahol hozzánk csapódott, különben lejött volna velünk a hegyről.

Egy fotó erejéig sem volt hajlandó nyugton maradni, ez az öröm... :)

Mire leértünk kisütött a napsugár, szépre fényezte a császár új ruháját.


Eressz csak szabadon, élvezni akarom
Látni a hegyeket, várni a fényeket
Ülni a Tejúton, fázni, ha elalszom
Hívni a kezedet, hogy adjon kis meleget.

Domboknak tetején, feküdni gyermekként
Állni az esőben, járni a cipődben
És újra csenni a fátokról, kérdezni álmokról
Ültetni vágyakat, hogy hozzanak szárnyakat. Rúzsa Magdolna: Tejút