Sevilla 2.
Az aréna után egy hintós ajánlotta fel városnézésre a kocsiját, amit a nagy melegben örömmel fogadtunk el, még ilyet úgy sem próbáltunk. (Lehet alkudni, négyünket 40,- Euróért vitt el egy órára, inkluzív hallhattunk tőle - talán - egy kis flamencot is, énekelt útközben.)
Így haladtunk el az óváros egyes látnivalói mellett.
Az aréna közelében áll a Torre del Oro, arany toronynak hívják, amire külseje alapján nem kifejezetten lehet asszociálni. Esetleg olykor a napfényben tűnhetett aranylónak.
A 13. században épült egy marokkói kormányzó jóvoltából. Kezdetben börtönként, majd évszázadokkal később kincseket raktároztak itt. Jól lehet innen ered az arany név.
Aranytorony |
San Telmo palota (Szent Thelmusz palota) díszes barokk stílusa az egykori hajósok, később a tengerészet iskolája volt. Mára kormányépület.
Szent Thelmusz palota |
Az arab stílusjegyeket hordozó kedves kis “mézeskalács házikó” a Costurero de la Reina a egykori hercegi őrök épülete ma a turistairoda.
Costurero de la Reina |
Császárfa allék |
Kocsisunk vitt bennünket Sevilla legnagyobb zöld parkjába a Parque de María Luisa (Mária Lujza park) felé. Szökőkutak, tavak, szobrok, padok teszik széppé és kellemessé az itt töltött időt. Lehet kerékpárt bérelni, vagy hintón bejárni - mint mi is - de múzeumokat is látogatni (archeológiai, népművészeti).
Röpke városi vezetőnk egyszer csak nótára gyújtott. A melankólikus falmenco (?) a lópaták kopogása mellett emlékeimben mély nyomot hagyott. Némi ízelítő a parki hintózásból.
Hamarosan elértük a park talán a legszebb nevezetességét a Plaza de Espana-t. Az 1929-es világkiállításra épült tér ma kormányzói hivataloknak ad helyet. A téren csónakázni is lehet a mesterséges csatornán, több rendezvénynek ad teret a félköríves terület. Híres filmeket is forgattak itt, mint pl. a Csillagok háborúja II. egyes részletei. Az épületet díszítő azulejok engem ismét elragadtattak!
Búcsút vettünk a parktól és a hintósunktól is. Estebédeltünk és gyalogosan nézelődtünk tovább.
Elértük a Katedrálist, Sevilla székesegyházát a világ legnagyobb gótikus templomát. 1987 óta az UNESCO Világörökség része. 1402-ben kezdték építeni, itt nyugszik Kolombusz Kristóf, a nagy utazó.
Csipkés homlokzata csodaszép!
Mint minden nagyobb városban itt is több utcai művész szórakoztatja a turistákat, járókelőket némi aprópénz reményében. Zenész és pantomimos akadt az utunkba.
Erre is vezet egy zarándokút, camino pont a katedrálistól nem messze.
Csipkeépületek, üdvözöl az orient |
Még sétáltam volna tovább egyik utcából ki a másikba be. Nem tudtam betelni a hely szellemével. Sevilla elvarázsolt magának!
Sajnos indulnunk kellett vissza az autónkhoz, majd hazafelé szállodánkba.
Ebben a városban egy teljes hetet eltöltenék és csak innám magamba a látottakat. Vissza kell mennünk, vár még ránk az Alcázar, a zsidó negyed, a teljes Maria Luisa park, a Basilica de la Macarena, a Metropol Parasol és természetesen a Makovecz pavilon, mely az 1992-es világkiállításra készült!