Cseppek, eprek, csigák

Elmaradással, most épp eső után (meg eső előtt) írom ezt a bejegyzést az esős napokról. 

Itt tanultam meg, hogy rossz idő nincs csak rossz öltözet. Ezért esőkabáttal felszerelve indultunk a Niederaudorf menti Auerbach patak mentén. A kis lépcsős patak megduzzadt és hangosan zúgott alá a Wendelstein hegyről, melyet a felhők gondosan eltakartak.

Auerbach

Egy vízlépcső

A természet megélésében talán a leginkább az eső utáni nedves illatokat szeretem… a földét, az avarét, a kövekét, a fák kérgéét, a levelekét, az erdei gyümölcsökét. 

Hamarosan az első erdei szamócák illata csapta meg az orromat. Ez a leírhatatlanul kellemes fűszeres gyümölcsillat a borsónyi bogyók elfogyasztásával éri el a katarzist bennem. Befészkelte magát az agyamba, beégett és talán (remélhetőleg!) sosem feledem. Nagyon szeretem a kerti epret is, de azt hiszem, nincs az a zamatos kerti eper sem, amelyik eléri az erdei szamócák ízvilágát. Minden bizonnyal az ásványi anyagokban gazdag erdei, hegyi talajnak köszönhető.

A napsütötte patakparton - ha süt épp a nap :-) - volt belőlük bőven.

Amiből ilyenkor eső után szintén sok van, azok a csigák, azok rokonai, barátai, egyéb ismerősei... Különböző színben, nagyságban, ingósággal vagy anélkül csupaszon.

 

Egy vízirigó tollászkodott egy kövön. Félénk, nem igen enged közel magához.

Szemesedik a mogyoró

és a bükk is

Elnyílóban a bodza, a salamonpecsét és a kosborfélék is.

Bodza

Salamonpecsét

Idén is rengeteg az erdei tündérfürt és a különböző színű haranglábak.

 

Erdei tündérfürt

Harangláb

Kosborok

Varjúköröm

Hólyagos habszegfű

Fekete nadálytő

Vadrózsa

Vastag fákat görgetett magával a sebes patak.