Lassan két éve, hogy ezen az úton jártunk. Ideje volt felújítani az emlékeket, amik aztán minden egyes lépés után bevillantak…
“... emlékszel milyen szép szalamandrát láttunk itt?” … “a kavicsokból kirakott szív is errefelé volt, vajon megvan-e még?”...
Sűrű felhőréteg takarta el a fényt, borongós idő volt, amikor a Sankt Margarethen kápolnától elindultunk az 1000 m feletti Breitenberg Hüttéhez.
St. Margarethen kápolna |
A négy fokos hidegben fázósan bújt meg a száraz fűben az erdei ibolya. A szellőrózsa sem tárta még ki a Napnak a szirmait.
Erdei ibolya |
Szellőrózsa |
A tüdőfűnek nagyobb volt a szerencséje, őrá már a napfény mosolygott...
Tüdőfű |
Egy emlékmű mellett haladtunk el, miszerint pár percre innen (mi most nem abba az irányba tartottunk) áll egy udvar, ahonnan a Dientzenhofer testvérek származnak, akik több templomot és kastélyt építettek távol és közel, s ezzel európai hírnevet szerezve.
Innen kezdve az út igen köves és meredek. A fentről olvadó és alácsorgó hólé nedvessé és sikossá teszi a köveket, sárossá a földet. Fokozott figyelemmel lehet csak haladni.
A meggyűrődőtt rétegek árnyékában a napon nyílnak a fehéres-sárgás pillangós pacsirtafüvek is. Igaz, januárban a Kaiser-hegységben is fotóztam már őket.
Pacsirtafű |
Felkűzdve magunkat a köves szakaszon elértünk egy magasságot, ami egy csapásra volt meghökkentő és igen kellemes, sőt látványos. Először életemben volt ilyen természeti fenoménban részem!
Kiértünk, pontosabban felértünk a hűvös 4 fokos hidegből a meleg főn rétegbe. Azonnal lekerült a kesztyű és kabát. Érzetre legalább 10-15 fokkal volt hirtelen melegebb.
Az érzést nem tudom átadni, de a látványt...
Egy kiemelkedőn áll ott egy hatalmas fa. Talán tölgyfa a törzse alapján. A több méter átmérőjű fának a gyökereit már kimosta az eső, de ő áll ott rendületlenül és én alatta, mint valami felsőbbrendű méltóság előtt. Különleges és feledhetetlen emlék.
Sokaknak zarándokhely, a fa repedezett kérges törzse festett köveket rejt emlékekkel, érzésekkel.
Szép kilátás nyílik onnan az Inn völgyére, az ottani falvakra, a szemközti hegyekre. Egy pad kínál helyet a megpihenni, nézelődni, elgondolkodni vágyóknak. Egy rég kiszáradt farönk itatóként vizet a madaraknak.
Megvan a kavics szív!
Tovább haladva feltűnt a sok szép toboz. Az idős fenyők ágai szomorúfűz fátyolként lógnak alá, csúcsukon a szebbnél szebb tobozzal.
Távolodva a felhőrétegtől, de még továbbra is a kellemes melegben megjelentek a hófoltok is és újabb nyiladozó virágok.
St. Margarethen |
Újabb elmélkedős hely, az én mozim |
Májvirág |
Százszorszép |
Erdei kankalin |
A fehér acsalapu is bontakozik |
Az élet él és élni akar - májvirág |
Sarjadó bodza |
Tavaszi fogadtatás a bejárat előtt |
Röpke pihenő után egy fotó az ottani kilátásról és aztán indultunk is vissza.
Találtam valami érdekeset a fogadónál. Kommentben várom a válaszokat, mi látható a következő képen?
Mi látható a fotón? |
Hazafelé még összefutottunk Kiskormival. Épp az erdőből ért haza, ugrándozva üdvözölte a hegyről lejövő kirándulókat. Mindenkitől bezsebelt egy kis simogatást, köszönetképp néhány métert elkísért.