Aznap reggel csípős hideg szél fújt, azon gondolkodtam, hogy busszal megyek be a városba. Majd hirtelen bevillant Messner milyen hidegben járt a nyolcezreseken vagy épp Grönlandon. Azonnal megváltoztattam a tervem, döntöttem, gyalog megyek, és ha gyalog, akkor viszem a gépet is.
Megérte.
Az Inn-folyóhoz érve kelt fel épp a Nap, nyújtotta ki sugarait a hegyek mögül és szikrázott a folyó felett.
A pára különös narancs-rózsaszínben szállt fel.
„Ne fekete-fehéret dúdolj, színeset!
Szabadot, szépet, szépet, fényeset.“ Anima Sound System: 68
A híd korlátját rendezett sorokban fagykristályok borították. A pókoktól szorgosan szőtt hálókra este ráült a pára és az éjjel varázsa kristálygömbökké alakította.
 |
| Apró polipként feszültek a megfagyott pókhálók |
A reggeli napfény sugárzott csillogott a finom szálakon csüngő jéggolyókon. A varázslatos látványban teljesen megfeledkeztem hidegről, szélről, időről...
“ A játékszellem az, ami egy életen át hordott.” Reinhold Messner