Jó néhány nap késéssel írom ezt a bejegyzést is, mint az utóbbi időben. A fotók már napok óta ott várakoztak a gépemben és a szívemben hozzá az érzések legbelül.
Aznap Holdgyöngy és Katalin is a fényekre összpontosított és írt róla a blogjában. Milyen érdekes! Más is észrevette, más is látta.
“Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást.” G. Hajnóczy Rózsa