"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. november 6., péntek

A mi hegyünk új oldala

Ahogy az embernek, úgy egy hegynek is több oldala van. Igazán ismerni csak úgy lehet, ha minden oldalát megjártuk már.
E hétvégén a “mi hegyünk”, Samerberg egy újabb oldaláról mutatkozott be nekünk.

 





Fent is, lent is csoda...



Kései szeder
A lombok alatt az avarban, a korhadt farönkökön gombák mindenütt.







 



Először jobbra indultunk a Weyere-Almhoz, mert már igen megéheztünk a friss őszi időben, de ők zárva voltak. Vissza a táblához és balra tovább a Doagl-Almhoz. Útközben egy kisebb faház, a Kolping-Hütte keresztezte az utunkat, de ők is zárva voltak.


Weyerer-Alm
Kolping-Hütte
Meredek kapató, elértük az enciánok szintjét, már nincs messze a pihenő...




Encián
Kiszáradt patakmeder vörös avarral fedve
A fogadó "állatkertje"
Doagl-Alm
A fogadó teraszának árnyékában a napon kellemes volt sütkérezni, de amikor sűrű felhőlepedő húzódott az égre hirtelen hűvös lett, indulni kellett lefelé.