"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. október 24., szombat

Zeusz szülőföldje, Kréta 3.

Kréta körül rengeteg kisebb nagyobb sziget, félsziget található. Az öblök változatosak. A tenger színe leírhatatlanul szép, más reggel, más este, a tűző napban vagy az alkonyatban. Ahogy a partszakaszok kövezete is igen változatos. Vörös, fekete, sárga, barna, réteges, töredezett vagy lefolyásos.

Elounda-val szemben is van egy pici sziget és egy félsziget azonos névvel, Spinalonga (Kalydon).

Spinalonga szigete
Spinalonga erődítménye
A szigeten lévő erődítményt hajóval lehet megközelíteni, de a tény, hogy 1957-ig a száműzött leprások  helye volt, valahogy elveszi a kedvünk a szigetre lépni…
Inkább a félszigetet vettük célba, ami jó ötletnek bizonyult. Már a híd előtt megálltunk nézelődni a kavicsos parton. Kellemes volt a nap, a szél, a víz. Itt találtam a legszebb kavicsokat és shell kagylókat.

Irány a Spinalonga félsziget



Látjátok a kavics-kígyókat?

A sziget túloldalán legnagobb örömömre a színek és a formák játszották a főszerepet!




Szívesen elidőztem volna ebben a vulkáni öbölben, de a szélvédett részen elviselhetetlen volt a forróság. A majd fekete kőzet alulról, a Nap felülről fűtött. A felhők egész idő alatt úgy jártak-keltek, mint a vonatok, buszok.
 






Szívós növények maradnak csak itt meg. Már Rodoszról megismert fás bokor, a híoszi pisztáciafa apró piros bogyóival és a törékeny egy szálú szépséges korbácsliliomok díszítették a környéket.


Híoszi pisztáciafa
Miért híoszi ez a pisztáciafa és mire használják? Nem nehéz kitalálni, egy ital készül a gyantájából, a masztik. Az eredeti masztik a híoszi görög szigeten termett példányokból, azok gyantájából készül. Masztik egyébként ismert a Balkánon is, Bulgária, Románia, Macedónia országaiban is. Íze a görög ouzóra vagy a török rakira emlékeztet. Ergo nálam ánizs íze miatt kizárva.

Korbácsliliom





Korbácsliliomokkal övezve őrzi a hűséges oroszlán a kanyargós utat fel a kis templomhoz a félsziget egy dombján.










A pici templom sajnos zárva volt és semmi felirat sem tájékoztatott róla. Később a net-en sem találtam hozzá információt.

A tengerparton egy kedves kis taverna hófehér asztalai, székei hivogattak frissítőre, pihenőre, ahonnak nagyon jól megfigyelhettük a tenger élőlényeit. Óriási szél fújt a forróságban.





  

Tovább autózva a hegyekben hol a tengerpart mentén, hol 1.000 m körüli néhány házas falvakon át kacskaringózott velünk az út. Két szembejövővel találkoztunk aznap. Mindenütt csend honolt, csak a szél zúgott és pörgette a hegygerincen álló modern szélkerekeket. Hol vannak már a görög szélmalmok…? Csak itt-ott láttunk, a legtöbbnek már a karjai sem voltak, csak a kőmalom szomorkodik az idő múlása alatt.




Olajfa ültetvények mindenütt a szigeten


Olajbogyók
Visszatérő képek, bármely szegénységben, romos házakban élnek, de a templom mindig makulátlan.







Jellegzetes kép egy-egy településről a távolban. Ha nem tudnám hol készült nem valószítű, hogy görög településre tippelnék. A házak egyszerűek, többnyire egyenes tetővel, semmi “görögös flair”.
Ami feltűnt nekünk, hogy az utcák - főleg a gyorsforgalmú - gondozott, tisztább volt Rodosszal szemben. Az egyszerűbb utak, partok, települések sem bővelkedtek annyi szeméttel. A kis öröm is öröm. :-)