Kavicsok és gondolatok...: Garda-tó, Malcesine, Garda

Régi olvasóim már olvashattak részletesen a Garda-tó körtúrában és a tavalyi jázmin illatú tókirándulásban részletesen a helyről, (a szállásunkról), történetekről.

Ezennel csak Schlagwortokban főleg fotókkal írnék az idei benyomásokról.

Már vártam a pillanat képét, ami Malcesine-t jelenti számomra, ami úgy belémivódott, mint homokba a csepp víz.

Malcesine

Kerestem a tekintetemmel a szelíd tavalyi hattyúpárt. Nem sokáig várattak, hozták is idei kicsinyeiket. Érdekes megfigyelést tettem velük kapcsolatban. A mama hosszú nyaka leér a tó fehekére az ott rejlő finomságokért, de a kicsiké még nem. Segítségül a mama széles lábaival felkavarja a víz alját így a feljövő finomságokat a kicsik könnyedén szedegetik össze.

A tó úgy hullámzik, csapódik neki a parti köveknek, mint a tenger. Videó itt látható róla. Azok a gyenge hattyúfiókák micsoda ellenállással tartják magukat, hogy ne sérüljenek meg. Fantasztikus!

Kavarjuk fel az aljzatot

Egy este egy pici öbölnél a férjem beúszott én a kavicsok után bogarásztam a vízben, néhányan a parton ejtőztek. Érkezett a hattyúcsalád, mama, három hattyúbébi, védőszárnyként a papa és pont az irányomba úsztak. Köztudott, ha utódokkal vannak, akár hevesebben is reagálhatnak alapon óvatosan visszajöttem a partra a vízből. A hattyúmama jött elsőnek, szárnyait kitárta, hosszú nyakát megemelte és egy sziszegő hangon adta mindenki tudtára a kicsinyeim vacsorázni jönnek, nem ajánlja senkinek sem a közeledést… :-) A kicsik mindenféle félelem nélkül, de nagyon sután mozogva a parton legelték a füvet. Képtelenek a szárazon totyogni, folyton lehuppant a popsijuk, de bőszen csipegették a parti füvet. A papa egész idő alatt a víz oldaláról tartotta az ügyeletet. Erre a jelenségre aztán egyre több bámészkodó, fotós érkezett és a mama szúrós tekintettel figyelt. A kicsik pont a közelembe keresték a táplálékot, már-már, ha akartam volna kinyújtott karral meg is érinthettem volna egyet. Csak a szememmel ittam a jelenséget a fényképezőgép a szállodában maradt. :-(

A szárcsák is ugyanúgy keresték a jó fészkelőhelyeket, mint tavaly... Az állatok szinte mindig tudnak alkalmazkodnak az emberi miliőhöz és fordítva...?

Nem csodálatos?

Júniusi nyaralásunk nem a jázmin illatába burkolózott. Ezt az aprócska csillágjázmint csak elvétve találtam már nyílni. Édesebbé, vaniliásabbá vált a levegő a leanderek és a magnóliák vették át a hatalmat a levendulák kíséretében.