"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. június 3., szerda

A mi hegyünk

A legtöbbet a közelünkben álló Samerberg középállomásáig (920 m) túrázunk. Rendszeres olvasóim talán már minden évszakban találkozhattak vele itt a blogomban. Ismerjük az út összes kanyarulatát, a fákat, a patakokat, az itteni Hüttéket, a felvonót, a kaszálókat.
Jó évről évre a növényzet növekedését látni, megfigyelni a változásokat. Most különösen, amikor mesésen tarka a hegyoldal.





Micsoda illata van!
A hegyoldalon haladva az extrém mountainbike-osok csak úgy szelték a kanyarokat, huppantak a bukkanókon. Kedvezett nekik is az időjárás. Sejtettük, hogy sokan lesznek, mert odalenn három parkoló is telítve volt és a siklóernyősök is belepték az égboltot illetve a leszállópályákat.


 
Itt is van egy fám, ahol megállok, gondosan megnézem, megérintem. A három elágazású fenyő hajlatában erdei szamóca lakik már évek óta és ha megfelelő időben jövünk szüretelhetek az édes kis bogyókból. Örültem, épp most virágzik. :-)



Aki bújt, aki nem...
Hochries 1568 m
Épp egy éve, hogy sikeresen legyőztük Samerberg legmagasabb pontját az 1.568 m-es Hochriest.

Ezennel a horizontális mozgást létesítettük előnybe és a rég nem látott erdei tavat, a fekete Schwarzsee-t vettük célpontba. A virágtengerek lenyűgözőek voltak, az erdőből madárfütty koncert hallatszott.
 


A virágoknak nincs határ

Fürdőzés a tócsában
Csendélet(ek)

Kosborok, az Alpok orchideái

Erdei nefelejcs
 

Európai zergeboglár
A fűfélék is ontják bőségüket

Margarétás
Nagy völgycsillag
Pávafarkú salamonpecsét


Elvirágzott ikrás fogasír

Közeledve a Fekete-tóhoz, gondoltam más vár rám, mint két éve. Talán nagyobb lett a legutóbbi sok esőzéstől, talán feketébb a neve alapján, de meglepetésemre nem változott semmit. Még az a csorba kidőlt fa is félig a vízben fekve virít és zöldel. Ágai, mint fulldokló segítségért nyújtó karjai meredeznek a nap felé.



Schwarzsee

Sérülten, de élni akarva!

Virágzó galaj vagy szagos müge
Itt találtam bőven friss fenyőrügyeket. Gyüjtöttem is mértékkel Mági tanácsai szerint.
Az előző este esőmosta fenyőrügyekből tettem el cukros és mézes variációt. Tavaly már készítettem szirupot. Mézzel most próbálom először. Napont többször le kell nyomkodni a rügyeket, mert a méz nehezebb, feljön a tetejére. Már most érdekes íze van az egyébként semleges és lágy méznek. Friss zöld és szerintem málnaízre emlékeztet már. Két hét múlva kész. :-)


3. napon, olvad a cukor, színesedik a méz