"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. február 19., csütörtök

Téli nyomok, régi nyomok Elbach mentén

Bad Feilnbach és Fischbachau települések közt a Birkenstein hegy lábánal túráztunk. A picurka település Elbach, az azonos nevű patakjáról kapta a nevét. Első írásos nyomok az 1079-es évekre vezethetők vissza. Több régi vagy régi stílusban újjáépített ház idézi a múltat a fazsindelyes hagymakupolás templomtorony körül.

St. Andreas templom


Szeretek a bajor falvak között bóklászni, már tudom mivel találkozhatom, talán másnak unalmasan ugyanaz. Nem nekem. A faházak időjárástól megfakult színe, oszlopos teraszuk, festett homlokzatok, ablakok a múltat sugározzák. Ahogy itt mondják van benne valami urig (eredeti, őserejű) Igen, ezt érzem. 
Biztos lehet benne az erre kalandozó idegen is, hogy a szembejövő üdvözölni fogja.






Fazsindelyes madáretető
Egy része frissen vágva illatozott

Odahaza napok óta olvad a hó, errefelé ebből mi sem látszik. Hó, szűz hó, amerre a szem ellát, néhol érdekes rajzolatokkal.
Nem volt konkrét célunk aznap, csak fel a hegyekbe. Túrázók szerencséjére Bajorországban mindenütt táblák, túrajelek irányítják az úton lévőket. Még azokat is, akik a nagy semmibe indulnak...





Sípályák









A tábláknak köszönhetően hamarosan elértük a Schwaiger Alm fogadó faházát. A bejáratnál szívélyes invitálás, mellette tábla: kerthelység… és mi oda vettük az irányt. Páran ültek az asztaloknál, az u alakú kert hóval borított volt, csodás kilátás nyílt a völgyre, a szemközti hegyekre, arcunkba szikrázó nap tűzött.

Schwaiger Alm





Visszafelé, ahogy a nap letűnőben volt egyre hűvösebb lett, szaporáztuk a lépteinket.

Ők persze nem fáztak



Nyugodalmas naplementét