Vékony zúzmarával borított holt erdőn
szélvihar karjában sétál a zordon fagy.
Széjjeltekint fázva, magányos szívében
elcsitul a tájat dermesztő harag.
Befagyott folyókon kék jégréteg csillan.
Játszi halak űznek ezüst léptű táncot.
Magas hegyvidéken, csillagfényes éjen,
hópelyhek borítják be a világot.
Messziről világít kis szobánk ablaka,
hozzám csalja végül a leselkedő fagyot.
Kinézek. Rám kacsint. Ajándékul nékem
tiszta üvegemen jégvirágot hagyott.
Most a téli ablak ezer színben játszik.
Elvarázsol minket pompázatos fénye.
Ünnepünk estéjén szeretet virágzik,
hálás imám csendül: együtt vagyunk végre!
Darányi Ildikó: Karácsonyi mese