"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. november 7., péntek

Rodosz, a napfény szigete 7.

Visszahúz a szívünk a szigetre, több okból is. Ősszel jártunk ott, elnyíltnak véltem, mégis mennyi sok szép és érdekes növényre találtam még a kopár sziklák között is.


Datolya

Hibiszkusz dupla
Hibiszkusz szimpla
Pluméria/frangipáni
Sétányrózsa

Murvafürt/bouganville



A csend, a nyugalom, a tenger hangja és illata, a kavicsos tengerpart, a meleg szél, a napsütés, a finom ételek.

A keleti és déli tengerparti városkákon többször is áthaladtunk, a sokat emlegetett Faliraki, ami nekünk nagyon turistás jellegű volt, Afantou, Kolympia, Archangelos, Kalathos, Lardos, Pefki  nem voltak annyira jelen a görögös hangulatok, ahogy azt más szigetekről láttam, olvastam.

Utolsó nap utolsó óráiban még lementünk a tengerhez búcsúpillanatokat venni és a strand egy bájos kis virággal mondott nekünk viszlátot.


A maradandó emlékek mellé a begyűjtött magok és kavicsok azok, amik az érzést és az emlékeket tovább éltetik majd bennem.



Amit nagyon sajnálunk, hogy kimaradt az a két sziget Symi, aminek szépsége Lindos-hoz hasonló, és Nisyros a zöld vulkáni sziget. Ezen kívül érdemes lenne a nyugati partvidéket is felfedezni, a Pillangók völgyét június-szeptemberben, amikor a csíkos medvelepkék párzása zajlik, a március-árprilisi orchideák virágzását, az olajfák illatozását. Aztán ott vár a Monolithos vár az Akrymiatis-hegyen, Rodosz legmagasabb hegye Attaviros, az 1.215 m-el és és és… ok van bőven Rodoszra visszamenni!

Viszlát Rodosz!