Rodosz északi csúcsától egész a déliig a térkép alapján 30 strand van plusz azok amiket a térkép nem is jelöl. Mondhatni strand strandot követ. A híres Anthony Quinn öböl és strand, - ahol a Navarrone ágyúi című filmet forgatták és utána álítólag a színész megkapott/megvett egy földterületet itt - a sziget partján egy szóval: meseszép.
Az öböl csendes volt amikor ott jártunk, a színek, a kövek, sziklatömbök, az áttetsző víz, az illatok a sziklafal fenyveséből most is erősen él bennem.
Kék napozóágyak és napernyők az erre járóknak, amiket bérelni lehet és egy teraszos étterem - ennyi az öböl civilizációs nyoma.
 |
| Anthony Quinn-öböl |
 |
| Köves-sziklás strand |
 |
| Lassan megy le a nap az öböl mögött |
 |
| Lehrogonyzott egy kis hajó is a csendes öbölben |
Másztunk a keskeny gyalogúton az erdőn át felfelé a még pompásabb kilátás végett.
Odáig nem mentünk, de mások előttünk már megtették...
 |
| Odaát a Ladikó-öböl |
Szép homokos partja miatt sokat emlegetett strand a vicces nevű Tsambika. Kíváncsiak voltunk az apró kavicsos után a homokos strandra, ezért megálltunk egy fürdésre és egy ebédre is. Csalódottságunk határtalan volt, a Tsambika-öböl és a hosszan napozókkal kirakott part előttünk a szépségét eltitkolta. Olyannyira, hogy képeket sem volt kedvem ott készíteni. Mivel a szigeten mindig fúj a szél hordta a homokot a szemünkbe. A homok szerintem mesterségesen került oda (vagy rásegítés), a távolabbi homokkupacok árulkodtak - gondolom újra meg újra töltik. A napozó turisták között néha félénk kecskék és (illegális?) ázsiai maszírozók sertepetéltek, olajjal kenték a széles hátakat és lazították az izmokat. Kommersz jellege volt az egész strandnak. Egy színes tengerparti tavernában elfogyasztott ebéd után továbbálltunk.
Strandoknál már csak templomok és kápolnák vannak nagyobb számban a szigeten. Út szélén, olykor az erdő közepén, a semmiben a lakosoktól távol.
Tovább autózva délnek egy nagyon érdekes helyet fedeztem fel, a térkép sem jelzi, talán mert nem olyan régen épült ott a kápolna. Nagyon jól emlékszem Pefki település előtt egy hajtűkanyarnál vezet a hosszú lépcsősor fel a sziklákra. Pici parkoló és kezdetleges parkosítás, virágágyás jelzi, itt készül valami…
 |
| Odalenn a hajtűkanyar |
Hely, ahol megszűnik a külvilág baja, az ember és a természet marad kettesben.
A lépcsősor is nem oly rég készülhetett, jobbról balról gyógynövények értek be… micsoda fűszeres illat volt, zsálya, oregánó, kakukkfű és ki tudja mi nőtt még ott vadon. Milyen jó, hogy ősszel jártunk arra, beérett magokkal térhettem vissza az autóhoz.
 |
| Kavics flaszter |
 |
| mennyezet |
 |
| Nyomasztó, sötét belső |
Mikor már a sokadik templomnál álltunk meg és ismét olvashattuk A táblán miszerint x ezer Euro támogatással készült/renoválták az épületet, akkor már megcsömörlöttünk… miért nem költik inkább azt a pénzt a sok szemét elszállítására, ami úton-útfélen és a tengerben hever? Vagy a lerobbant útszéli autók elszállítására? Vagy a mezőgazdaság és egyúttal a helyi lakosok támogatására? Csak szétvert, rég nem használt üres üvegházak tátongtak. Vízellátás, amiben igen csak híján van a sziget és az az élet alapja… nem is beszélve a fiatalok/gyerekek, idősek támogatásáról. :-(