"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. október 26., vasárnap

Rodosz, a napfény szigete 3.

Reggelente és esténként Zeusz aktívan részt vett a szálloda körüli programokban. Az animátorok után úgy szaladt, mint egy puli kutya. A virágos ágyásokban bújócskázott.

Zeusz készül a füleit hátracsapni
Rendszeres látogatók voltak a szálloda kerjében a szenderkék, akik a folyosó megvilágításait is virágnak nézve látogattak.

szenderke

Visszatérő vendég volt még egy nagy (kb 10 cm hosszú) sáska is.


A tengerparti étterem székjeire étkezéskor verébcsapatok érkeztek. Mindig volt aki etette őket. Sőt voltak, akik a tengerbe állva a halakat is etették.



A strand közelében egy pici szigetet kibérelt magának egy sirály rendszeresen sírni…


Úton-útfélen az öde köves talaján nem csak virágok élnek meg, hanem a kecskék is. Akár lehetne a sziget jelképállata a kecske, de nem (erről majd később még lesz szó), olykor még a strandokon is megjelennek. Óvatosak, lassan közelítenek emberhez, autóhoz.







Útikönyvem tájékoztatott, hogy a szigeten egyetlen édesvizi forrás található, az Epta Piges (hét forrás) Ide el kell látogatni, gondoltuk!
A keleti tengerpart felől a szárazföld belseje felé autózva elég lakatlan volt a környék. Imitt-amott egy ház(nyaraló?), helyi lakost nem láttunk errefelé csak néhány kósza turistát. Hegyre felvivő többnyire tűlevelű erdő közép-európai érzetet adott. Már a parkolóban megjelentek a pávák, akik több tucatjával élnek itt szabadon, de pompás tollazata egynek sem volt. Bizalmasan jöttek közel az autókhoz, turistákhoz ők is.




A folyóparton más szárnyasok is tollázkodtak, falusias jelleget kapott a patak környéke.




A hét forrás a kövek és a hatalmas öreg platánok gyökerei alatt gondosan megszámozva könnyen felfedezhető. Egy fiatal pár fiúja jóízűen ivott is egyik-másik forrásból. Jól esett volna, de mi nem kockáztattunk. (az Alpokban bátrabbak vagyunk) A patakparton egy teraszos étterem várja a megéhezőket.







További érdekesség egy 150 m hosszú alagút. A forrásokból összegyűlt víz patakká duzzad és ezen az alagúton át bokáig érő vízben (attól függ mekkora a vízállás) követhető gyalogosan a folyás iránya. Nem mentünk végig, cipőt kellett volna cserélni, a víz is elég hideg volt és az alagút sem volt hivogató.


Mi inkább a gyalogosösvényen követtük a patak másik ágát, aminek később igen örültem. Ősi erdőbe kerül az ide látogató, érdekes fák - főleg platán - érdekes formáikkal késztetnek gondolatokra. A talaj részben a sok aláhullott tűlevéltől kellemes puha.







A platán itt is jelzi, az ősz megérkezett...

kén






Egy csak itt honos édesvizi hallal, teknőssel, angolnával és rákokkal is találkozhattunk volna. Sajnos ezek közül egyet sem láttunk.