Müncheni reptér és némi nosztalgia

A Müncheni „Franz Josef Strauß“ repülőtér - ha nem is tervezzük, hogy repülünk - mindenképp megér egy egy napos kirándulást. Annyi a látnivaló, hogy akár családostól is egy kellemes napot lehet ott eltölteni. 

Bolgár charter járat startol

A Frankfurti reptér után a második legnagyobb forgalmat bonyolító légi csomópont környékén mindig nagy a forgalom. Az utóbbi egy évtizedben - mióta ismerem - folyamatosan bővítik. Világos, tágas terek, tiszta várók, folyosók, rendezett táblázott útmutatók, üzletek, éttermek, souvenir-shopok a különböző emeleteken. Egyszerű és kényelmes megközelítési lehetőség autóval vagy S-Bahnnal. A látogatóknak külön egy részt alakítottak ki, gondolva a gyerekes családokra, a repülés szerelmeseire - mint én is. Nem csoda, hogy a World Airport Award 2014 választásán Európa legjobb és a világ harmadik legjobb reptere címet kapta a müncheni.

A látogatói részen lehetőség van oldtimer repülők tüzetesebb megvizsgálására kívül és belül, egy repülőszimulátor kipróbálására, étterem, játszótér és egy kilátó várja a repülőmegfigyelőket.

Repülő sárga angyal

 

A kilátóra egy kényelmes lépcsősor vezet fel, ahonnan 360 fokban be lehet látni a környéket, az egész repteret, a pályákat, a várakozó parkokat a távolabbi településeket.

 

A kilátóhoz vezető út

A távoli képeken jól látszik, hogy München és környéke sík mint az Alföldünk, távol a hegyektől fekszik.

 

Vihar közeleg

Freisingi dóm

Irányítótorony

Lufthansa járata

 

A felhők felé

180 kg-os kerekek a repülőknél

Evolúció

Terminal 1 és 2 között is érdemes “csak” nézelődni. A központban a fedett részen mindig történik valami. Rendezvények, hétvégeken bolhapiacok, antikvitás vásár, karácsonykor egy karácsonyi vásár csábítja a közönséget.

A reptér sörkertje

A szögesdróttal elkerített kifutópályák közelében is le lehet röviden parkolni és akkor a lehető legközelebbről is szemügyre vehetjük a startolást vagy a landolást. Óriási robajjal indulnak a gépek, szinte éreztem, ahogy a gyomrom emelkedik a géppel együtt fel. Sokaknak kellemetlen ez az érzés, nálam épp az ellenkezője. Már alig várom, hogy ismét átélhessem.

Viszlát Condor!

Utolsó pillantás a kilátóra, már sűrű sötét felhőkben

Kikerülve a sötéten gomolygó felhőket az őszi úton hazafelé arra kanyarítottuk utunkat, amerre egykor laktunk. A pici bajor falucska vártoronnyal egykori lakhelyünk volt, egy állomás, innen indult bajor életünk. Az új lakótelep akkor még három utcácskából állt, mára sűrűn lakott résszé épült ki. Megálltunk egykori erdőszéli házunk előtt, vetettünk két mély pillantást a balkonra, az ablakokra. Szűkös volt a lehetőség akkor ott, fiatalok vagyunk ahhoz, hogy egy ennyire csendes helyen telepedjünk le. Ráérünk még arra, annak is eljön az ideje. 

A faluközpontban nyüzsgés fogadott. Vasárnap nyitva voltak az üzletek, boltok, ugyanazok, mint régen. (Bajorországban vasárnap az üzletek zárva vannak, csak bizonyos vasárnapokon nyitnak ki, akkor az olyan, mint az ünnepnap.)  A vár körüli téren kirakodás és zene. Körbejártuk, mint anno… mintha nem is telt volna el az az évtized. Nem tarott itt sokáig bennünket semmi, ma sem, mint akkor.

Haag

A 12. században épült öt tornyú vártornyot épp restaurálták, így a község nem tudta a 42 m-es pompáját kecsegtetni. A dombon fekvő főtér gesztenyehullós őszi virágkoszorúban díszelgett, a májusfán lobogtak a szallagok.

 

Bejárat az egykori grófi rezidenciára

Hív az Alpok, vár haza Rosenheim