Talán, ha nem is a név ismerős mindenkinek elsőre, de egy fotó, amin egy nő ül a dzsungelben a csimpánzok között, a National Geographic címoldalán, akkor már biztos többen felkapják a fejüket.
Jane's Journey - Die Lebensreise der Jane Goodall
A 80 éves angol nő amatőr természetbúvárként vágott neki a 60-as években Tanzániában a dzsungel lakóit, a csimpánzokat megfigyelni. Tette ezt éveken át. 1986 óta járja a világot, szeretne az állatoknak abból valamit visszaadni, amit ő kapott tőlük. Szeretne az emberek humánus (?) együttélő gondolkodásán javítani. Az év 365 napjából 300 napot úton van, interjúk, előadások és projektjei életbentartásáról gondoskodik.
Missziója az embereknek reményt adni, a fiatalokban tudatosítani - mert tudja, hogy nélkülük a misszónak nincs jövője - a nem csak egymással, hanem a természettel való harmóniában élést.
Az ő misszója a mi jövőnk.
Egy-egy gondolat, kérdés a 107 perces filmből:
“Amennyiben, mi emberek vagyunk a leginteligensebb lények e Földön, hogy lehetséges, hogy mi azt tönkretesszük?” Jane Goodall
Bizonyára sokunk ismeri már az idézetet “ Földünket nem a szüleinktől örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsönbe” Az idézetet Jane továbbgondolja és tapasztalatai alapján keményen kiegészíti “Nem vettük kölcsönbe, mert amit kölcsönbe veszünk azt vissza is adjuk. Elloptuk, tesszük most is. Ezen változtatnunk kell.” Jane Goodall
Mindemellett mesél a privát életéről is, fia is megszólal a filmben. Megismerhetünk egy szerény, tudatos és kitartó gondolkodó nőt. Akit én egy lapon említek Mahatma Ghandival, Nelson Mandelaval. Szerényen és kitartóan teszik/tették a dolgukat, nem motiválja/motiválta őket sem pénz sem politikai hatalomvágy sem vallási pompa. Méltó emberei e Földnek, példaképek.
Jane végszava a filmben:
“Soha ne feledd, minden nap elérhetünk valamit, befolyással lehetünk Földünkre.”