"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. május 5., hétfő

Majális

A Hoheck hegy lábánál fekvő kis falu Bad Feilnbach ismerős lehet rendszeres olvasóim számára. Tavaly ősszel szederszüreten jártunk ott, adventkor pedig az erdei karácsonyt néztük meg.
Érdekes, hogy a tőlünk ca. 15 km-re fekvő faluban mindig más az időjárás, mint nálunk odahaza. Ez mind a hegyektől van, a Wendelstein és annak kisebb hegycsoportjain fennakadnak a felhők. Ezért gyakran felhős, esős a környék, míg nálunk odahaza süt a nap.

Májusfa Bad Feilnbachban
A falvakban mindenütt a májusfa állítást ünnepelték nagy zenei eszem-iszom semmittevés a munka ünnepén. Ilyenkor az erdőkben, a kirándulóutakon, a hegyi fogadókban csend van. Csak a természet szerelmesei kelnek útra. :-)




A falu "kihalt" utcáin keresztül indultunk fel a hegyekbe, csak egy lópatkó kopogása törte meg a csendet. Van aki lovaglásra használta ezt a pihenőnapot.


Csendes megfigyelő

Lopakodó

Hamar elértük az erdő szélét, ahol meredeken megy a gyalogút felfelé. Az erdőben átható medvehagymaillat csapta meg az orrunkat. Hatalmas harapnivaló levelek csábítottak. Visszafelé is erre jöttünk és szedtünk belőlük egy két adagot, ott ahol még nem virágzott.






Óriásfák alatt

Az út vezetett egyre fejjebb hol az erdő sűrűjébe, hol tisztásokhoz, kilátókhoz a közeli településekre.
Májusi virágpompa fogadott!



Minden gyönyörű zöld, talán ilyenkor a legszebbek a mezők, a kaszálók! A sok mezei boglárka és gyermekláncfű sárgára festik, a százszorszépek fehérrel fűszerezik, az ösztörűs veronika kékségével lágyítja a zöldet… amikor jön egy szellő lágyan lengedeznek, tavaszi illatot szórnak.






Sárga árvacsalán
Erdei lonc
Mezei boglárka
Ösztörűs veronika

Az ösztörűs veronikát a néphit „viharvirágjának” is tartják. Úgy gondolják, hogy viharos években szapora. Hát - mit mondjak - annyi van itt belőle, mint sivatagban a homok… Itt, német nyelvterületen a növény egy másik elnevezése a „férfihűség”, mert leszedva hamar elhervad. Ezt nem próbáltam ki, nem szakítottam belőle.
  
Erdei szamóca

Egy euphorbia


Virágzó füvek
Almafa tövében fenyő nő
Gesztenyefa
Pihenőnket a Hofer Alm gyönyörű kilátójánál ejtettük meg. Felhők jöttek-mentek, nem hiába nyílik annyi ösztörűs veronika...







 


Más is szomjas volt a fekete ribizli nektárra

Hirtelen a csendet varjak károgása és egy vércse hangos vijjogása törte meg. Harc volt, egy vércsére négy varjú támadott. Rövid ideig ment a csata, majd szétrepültek, és csend lett megint. A távoli erbőből egy kakukk jelezte ott létét és a sok erdei énekes madár kísérte.

Egy vércse + négy varjú

Vércse
Tovább menve a Jenbach völgyén, fejjebb az erdőn át egy zsurlótelepre bukkantam, épp virágoztak a nem is olyan kicsi bugák. Megjelentek az első pillangók is, a méhek, dongók szorgosan gyüjtögettek.

 
Zsurlók





 
 




Egyszer csak szemerkélni kezdett az eső, szürke felhők gyülekeztek a hegyek csúcsánál, jobbnak láttuk visszafordulni. 
A szemerkélésből aztán mégsem lett semmi komolyabb, lenn a völgyben már ismét sütött a nap.



Kedvenc pihenőhelyünkön még megálltunk és moziztunk… Itt áll (a sok között) egy hatalmas több éves bükkfa különös rajzolattal a törzsén. Ha erre járunk mindig megfigyelem, sőt meg is ölelgetem :-)


Bükkfák
 

A fának is lehet köldöke
Otthon feldolgoztam a medvehagymát krémlevesnek, még a fagyasztóba is került egy adag. Kétfajta mentát is hoztam, teát főztem belőle estére.

Medvehagyma
Menták és csalán