Ahogy áprilisban májust éltünk meg, úgy most májusban igen csak áprilisi az időjárás. Hol süt a nap, hol szakad az eső, szélcsend és nagy szél váltják egymást, a hőmérő szála is a 24 fokról a 9 fokig zuhan.
Az osztrák kirándulás utáni nap reggelén szakadt az eső. Esőkabáttal, meleg ruhával felszerelkezve indultunk neki a samerbergi Hochries hegynek. Szerencsénk volt, felhős-borús volt az idő, de ott nem esett. Kirándulni azért lehetett. :-)
Az első, akivel találkoztunk egy kedves Micike volt, ragaszkodón jött hozzám, nehéz volt elszakadni tőle.
 |
| Mici |
 |
| Hízelgő Mici |
 |
| Huhúúú lemaradtam.. |
 |
| Felvonó és tehenek |
 |
| Mécsvirág |
 |
| Ikrás fogasír |
A már sokadjára megjárt hegyi út ezennel igen könnyűnek tűnt, a vándorbotokat is szándékosan az autóban hagytam. Valószínű a rendszeres jogging, és erősítések meghozták gyümölcsét. Hamar elértük a középállomást (916 m) és a legutóbb oly teli Käser Almhoz most jó volt egy meleg teára betérni.
Idefenn is van egy fám, amit valami miatt megjegyeztem, figyelem. E fenyő érdekessége, hogy az egy tőről fakadó fa három felé ágazik szét és a hajlatokban erdei szamóca fészkelte be magát már évek óta. Ottjártunkkor épp virágzott a szamóca. Tavaly ősszel szüreteltem is belőle, talán szerencsém lesz és az idén is sikerül megkóstolni.
Dicki, a beagle, majdnem látott farkasok, Mici, a hegyi macska, tehenek...