Február idusán egy ragyogó napos idő a legjobb meghívó egy Chiemsee kiránduláshoz.
Seebruck városába vitt az utunk. A magasan járó déli nap csodás képek készítéséhez ad lehetőséget. Mindemellett főleg élveztük a nap erejét, a csendes tavi környéket, a változó formájú felhők mozgását, a vizimadarak jöttét, röptét, ééés szebbnél szebb kavicsokat gyűjtöttem. (Zene hozzá, mi más, mint Karunesh)
Az elmaradt tél böjtje az is, hogy viszonylag kevés a víz a tóban. Néhol több métert tudtunk begyalogolni oda, ahol combig, csípőig ér a víz szintje nyaranta. Több kis szigetecske emelkedett ki, ahol a madarak tollaik tavaszi takarításával voltak elfoglalva.
A vadkacsák, a sirályok és a hattyúk már messziről látták, hogy ki az a sétáló, aki eleséggel kedveskedik majd nekik és akkor csapatostól odarepültek. Egy apa kislányával megfelelő alany volt, hogy lencsevégre kapjam a madáretetést.
Benn jártunk a tóban vagy inkább a *kavicstengerben*... de ezek nem azok, amelyeket én gyűjtök.
 |
| A bokrokig érne a víz (ha lenne) |
 |
| Tűzláng |
Tovább sétálva a part mentén kerestem a fényesre csiszolódott különleges kavicsokat, az én köveimet. Elkövettem azt a hibát, hogy nem vittem magammal egy tasakot sem a gyűjtéshez, így nem maradt más hátra a zsebeim dagadtak a kincsektől… :-)
 |
| Konkurencia..? |
 |
| gyönyörűségesek |
Elmélyülten guggolva válogattam a sekély vízben, kotorásztam, majd egyszer csak egy nesztelenül elém úszó árnyékra lettem figyelmes… hirtelen, tőlem karnyújtásnyira ott termett egy kifejlett nagy hattyú gúnár… te jó ég, ha agresszív lett volna, simán fejbekólinthatott volna erős csőrével, de ő csak némi finom falat reményében közelített hozzám. Hirtelen felálltam, menekülőre akartam venni, majd az ő nyugalma biztosított, támadásra ne számítsak. Lassan közelítettem felé, engedte, hogy fotózzam, hogy közelről is szemügyre vehessem.
Hosszasan nézegettem a hattyút, milyen pompás egy madár. Hófehér puha tollazata, kecses nyaka, annak apró pihés tollazata, fejének szabályos rajzolata, élénk narancs csőre, fényes fekete csőr feletti bütyke, fekete szeme...
Miután zsebeim dagadtak a kavicsoktól, több már nem fért bele lassan elindultunk a római kövek nyomán (részletesebben már írtam róla itt ) egy kávézó terasza felé, élvezni a nap sugarainak erejét.
 |
| A tavasz hirnökei |
 |
| Római kori maradványok |
Energiával teli nap!
 |
| Már száradnak :-) |