"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. március 5., szerda

Lent a tavasz, fent a tél…

Rég volt, hogy a hegyben jártunk (bár ugye, ez is relatív..), párom is én is igényeltük már… nosza! Kráterhegyünktől és a Schlierseetől légvonalban pár km-re jártunk, egy kora tavaszi hegyi kirándulást terveztem 1.000 m fölé. 

Hófödte kráterhegy

A Mangfall-hegységre esett a választás, körös-körül hegyek, mintegy 12 nagyobb hegy kerül itt megemlítésre, ahol a Rotwand az 1884 m-el a legmagasabb.
A meredek kocsiszélességű emelkedőn sokan jöttek-mentek, hamar elértük a hóhatár magasságát és a lenti tavaszi időből (vissza vagy inkább bele)csöppentünk a zord télbe. Kezdetben nagyon erősen fújt a szél, sütött ugyan a nap, mégis jó szolgálatot tett a kapucni.


Út a Spitzingsee felé (egy újabb kirándulás célja lesz)
Elértük a hóhatárt
Tél


Meglehetősen meredek volt az emelkedő, és ami még nehezített rajta, az olykor kásásan olvadó hó vagy a helyenként síkos jeges felületek. Jó pár lépés lemaradással mentem párom mögött. Fogyott a levegő(m), szívem pumpált, lüktetése a füleimben gongott… (vándorbotok az autóban…:-S)
Rövid small-talk a férjemmel:
Én: nem értettem mit mondasz, várj, mert ha előrefelé beszélsz, nem hallom.
Ő: gyere velem egyvonalba és akkor hallod, gyere gyorsabban.
Én: döm-dö-döm…
Ő: hogy mondják magyarul “gyere gyorsabban” ?
Én: (füllentően) a magyarban erre nincs kifejezésünk… mi csak azt mondjuk “várjál” vagy “lassabban” … höhöhö (pirulós szmájli)
Ő: na, ne már! Legközelebb megkérdezem Apudat, hogy igaz e..?
Ezen jót nevettünk! 
Majd úgy kimelegedtünk, hogy lekerült a kapucni is és a kabát cipzárját is lehúztuk. A hegy szélvédett oldalában erősen sütött a nap, napszemüveg nélkül vakítóan fehérlettek a szemközti hegyek.










Azért jól esett, amikor a meredek alább hagyott és lankásabb részek jöttek, jó lett volna egy padra leülni, picit megpihenni, a csendet élvezni, de a pad foglalt volt…


A naposabb lankákon vagy az átmelegedő kövek között már a tavasz ereje itt is tolakodott.



Májvirág
 
Megérkeztünk az első Hüttéhez Obere Firstalm (1.375 m), itt pont jó lesz szétnézni, megpihenni valami melegítőt inni, döntöttük el.
Az Alm egész éveben nyitva áll (szünnap nélkül) 17 szobával, szánkóbérléssel télen várja a hó szerelmeseit, nyáron a kirándulókat. Szervezett rendezvényekkel, eszem-iszommal, gyerekmókákkal kedveskednek, sőt hegyi esküvők megrendezésében is specialisták.

Obere Firstalm 1.375 m


A szemközti hegyeken válogatni lehet a sípályák, szánkópályák között.

Lenn a völgyben Untere Firstalm


Az Alm terasza
Benn a fogadóban a falon egy régi bajor citerára lettem figyelmes, már csak kiállítási tárgy, de egykor biztos valaki játszott rajta. Óvatosan megpendítettem… működik.:-)

Citera
Mire kijöttünk a fogadóból megváltozott az időjárás, sűrű felhők telepedtek a hegycsúcsokra, eltűnt a nap, szürke hideg ólálkodott a völgyekbe, megegyeztünk, hogy aznapra ennyi elég. Lefelé a hegyről könnyebb és gyorsabb is volt a tempó. 

Szürke felhők lepik el a hegycsúcsokat
Másnap, mikor felkeltem eszembe jutottak nagyanyám szavai : “érzem a forgóimat”. Már tudom, mire gondolt...