"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. március 11., kedd

Ha kövek, akkor Klobenstein

Első utazós bejegyzésem innen indult két éve a kövek, kavicsok folyójától. Egy aranybánya ez a szurdok, ha valaki szép kavicsokat gyűjt! Sokaknak meditációs nyugalmi pont a meghasadt kő mondájának völgye.

Párától sejtelmes erdők, hegyek fogadtak ezen a szép tavaszodó napon. Erre a hétvégére 17-20 fokot ígértek! A lankákon májvirágcsoportok százai hirdették a tavasz közeledtét itt a hegyekben is. Madárfütty és a sebes patak - Tiroler Achen - csobogása, ugrándozása a köveken, annak a visszhangja a szurdok kőfalai közt.

Tiroler Achen




A tavalyi ősz maradványai
Mogyoró tavasziasan
Fehér acsalapu
Tüdőfű
Erdei szellőrózsa
Májvirág





A fák között már messziről láttuk az egyetlen fogadó (Jausenstube) változtatásait, bővítését utolsó ittlétünk óta. Néhány kirándulóval már találkoztunk, bár a környék viszonylag csendes, nem jellemzi a tömegturizmus.
 







A meghasadt kő, a templom és a kápolna
Tiroler Achen


Kedvenc fám itt, a függőhíd lábánál hajlik a folyó felé, kőbefúrt gyökerekkel, göcsörtös törzzsel, nem épp tökéletes, de különleges. Évek óta, úgy jövök ide, mintha ő lenne, aki itt vár, rendszeres fotóalanyom.
A függőhíd most le volt zárva fakitermelés miatt. Érdekes érzés rajta állni, áthaladni - rugózó, hintázó mozgását van aki nem bírja.

Függőhíd és a fám






A belső csend