"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. január 22., szerda

Neubeuern kastélya télen, de tavasziasan

Legutóbb adventkor jártunk itt, a legszebb német faluban.  Ez a hely is vissza-visszahív. A festői táj a kilátással, a hegyoldal, a csendes falu...


14 fok tavaszias, téli nap volt mikor a lépcsősoron elindultunk fel a kastélyhoz és a vártoronyhoz. Egy kedves tömöttbundás útitárs is csatlakozott hozzánk, némi finomság reményében szorgalmasan dörgölődzött. De jó volt a bundáját simizni!




Ideiglenes társunk kulturális érdeklődése megegyezett a mi “idegenállatoketetése” érdeklődéssel, így aztán ő hamar lemorzsolódott… Magunkban gyönyörködhettünk tovább a kastélyig vezető út és annak környékének szépségeiben.



A fák között kanyargó Inn folyó
A kastély egy szárnya már hívogat
A ma többszárnyú kastély múltja a 12. századig vezethető vissza. Az 1900-as évek elejétől az épület gimnázium és kollégiumként működik, ahol a diákok a természettudomány, a technológia és a nyelvek világában mélyedhetnek el iskolaéveik alatt.


Információs tábla a kastély és annak lakóinak történetéről
Az épület túloldalán a park télies szürke álmából a fátyolos napfényre ébredően… a csend körbefonta a kastély környékét és csak a néhány látogató csikorgó lépte a kavicsokon adott némi hangot a kora délutánnak.



Borostyánnal befutott hegyoldal
Látkép a falura, a hegyekre
Sziklába épült házak

Vártorony




A hóvirág mögött bújik a fürtös gyöngyike is





A kápolna falfestménye
Az iskola alapítóinak tiszteletére


Visszapillantás a faluból
Viszlát Neubeuern!