"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. november 19., kedd

Titkos kastély az erdőben, és az őszi főn

Már reggelente a völgyekben egyre gyakrabban ül meg a pára. Ez a különös jelenség csak akkor látszik igazán, ha a hegyekben a főn kitisztítja a levegőt.

A völgyekben megülő pára
főn egy meleg légáramlat neve, ami itt az Alpok környékén igen használatos. 
Előnye fotós szemmel, a kitisztult a levegőben messze el lehet látni, ergo csodaszép képeket lehet készíteni. Kirándulós szemmel, őszi nyirkos napokon kifejezetten kellemes a hegyekben a langymeleg szellő. Pilóta szemmel, jól ki lehet használni a meleg légáramlatot vitorlázásra, ahogy a madarak is teszik. Hátránya mindazoknak, akik szervezete reagál erre a természeti jelenségre migrénes fejfájás, ami hányinger érzésig fokozódhat, fáradtság, levertség.

Brannenburg környékén kedvelt kirándulóhelyünk egyike a St. Margarethen kápolna és környéke. Írtam róla már többször is különböző évszakokban. Ezennel a települést egy másik oldaláról közelítettünk meg és legnagyobb meglepetésünkre egy erdei kastélyt fedeztünk fel a távolból egy dombon magaslani.

Brannenburgi kastély
A csipkés épület a napsütésben aranylóan csillogott a fák között megbújva. A titok a kastély milétéről egész nap tartott (Magán terület, belépni tilos) és persze nagyon foglalkoztatott.
Az egyetlen nyom, amit akkor ott találtam egy kőtábla a borostyánok rejtekében.




Miszerint a brannenburgi kastély ura Caspar Winzerer lovag lándzsájával egy hadvezért Georg von Fundsberget halálra szúrt, év 1534

Kaspar Winzerer III. felelőssége a Bad Tölz-i vidéktől egészen Tirolig tartozott az 1400-1500-as években. Hosszabb ideig élt Budán is az “arany lovag”, mivel diplomatai szolgálatokkal is megbízták. Ígéretet tett, egy “nemesi”, ütőképes csapatot küld a magyaroknak a török ellen, amit végül is a mohácsi vereség tett okafogyottá.
Az egykori vár írásos nyomai a 12. századig vezethetők vissza. Az 1500-as években a Winzererek után, új tulajdonosa a reneszánsz stílusában építtette újjá, majd 300 évvel később angol új gótikus ruhát kapott, romantikus kerttel, szökőkúttal. A ma többszáz éves fák is e régi korokról mesélnek. Nagyon sajnálom, hogy nem állt módunkban közelebbről mindezt megtekinteni. Az 1950-es évektől a kastély és annak további épületei egy magán internátusként működik, nem látogatható.




A bástya, még renoválás alatt
Az erdő a vár körül


A vár alatt szabadtéri pódium
Zenei címer  (?)
A környék szépsége már a 19. században is ide vonzotta a különböző művészeket. Az itt álló fogadó volt találkahelyük központja. Ennek emlékére állítottak a ma művészei egy emlékkövet.



A szemközti hegyen Neubeuern vára
A völgyben elszórtak lakóházak



Körbejártuk a vár környékét, majd a házak között indultunk fel a hegyekbe, oda, ahol aranylóan pompáztak a fák...





Csipkebogyós ablak

Már fakuló hortenziák


Oda, az aranyló fák közé..

Odafenn zöldebbnél zöldebb legelők


Infotáblák a könnyebb eligazodáshoz a kirándulóknak
Ház a hegyoldalban kilátással...
Ettől a magasságtól értük el a simogató langyos főnt. Az érzés lágy és kellemes, már-már varázslatos! Aznap addig mentünk, amíg a főn kísért bennünket, majd amikor visszahűlt a levegő, mi is visszafordultunk a faluba egy kávéra, sütire.




A hegyekből lecsorgó erek patakká érnek össze, nedves, mohaszagú a levegő. A langyos meleg szellő oxigéndús levegőt hoz és visz. Kitörölhetetlenül belém égett érzetek.



A flintsbachi Falkenstein vára és a Petersberg, (tavaly májusban írtam róla.)

Falkenstein
Petersberg


Ha valaki bajor kis falvakban, hegyekben jár, ki ne hagyja az itteni falusi kávézókat, pékségeket, fogadókat! A legtöbbször idős emberek működtetik saját sütésű házi süteményekkel, pékárúval, helyi étkekkel. Az adag kétszer-háromszor akkora, mint a városokban, a turistáktól forgalmas helyeken és az ár is kedvezőbb, arról nem is beszélve, hogy a házias ízek mellett egy-egy kedves személyes beszélgetésre is van idejük.:-) Szeretem ezekkel az idős falusi emberekkel a társalgást.

A kávézó egy dekorációja az ablakban