"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2013. október 15., kedd

Saját őszi természetfilm

Az én mozim...  egy röpke film

Forgatókönyv:           a természet maga
Kameramann(frau):  én
Szereplők:                a mókus, a varjú, a szarka, a galamb
Mellékszereplők:      a macskák
Helyszín:                  a vén diófa alatt

Röviden a filmről:  őszi napok szorgos élelemszerzése a tél beállta előtt. Ki milyen okosággal, furfanggal jut hozzá napi betevő falataihoz vagy a téli almáriumhoz.

A vén diófa
Mókus, a fürge fricska rohan fel és alá, a lehető legtöbb még a fán függő és a már aláhullott diót is beszerezni.
 

Mókus
Varjú, a nagyon okos sem maradhat le a finom falatokról. Bár tudja, neki nincsenek olyan diót feltörő erős fogai, ő eszesebb módon jut az olajos béleshez. Csőrébe kapva egy szem dióval a magasba röppen, majd a kemény aszfaltra leejti azt, és voilá, a dióhéj megnyílik. Már csak gyorsan fel kell szedegetni és egy biztos helyen kicsipegetni.

Varjú
 
Ekkor jön a rafinált szarka a színre és megpróbál sokkal, de sokkal gyorsabb lenni a varjúnál és elszedegetni előle a már frappánsan feltört csonthéjast.

Szarka
Galamb olykor esélytelenül utolsónak érkezik, neki csak a törmelék-maradék jut.

Galamb
Macskáék a bágyatag nézőközönség: “..milyen jó, hogy mi a májat szeretjük”…

Macskáék
 Vége!  Nem, nincs vége, mert a tél beálltáig nap mint nap újra játszódik. :-)