Éjjel már hűvös van odakinn, de nappal még kellemes, ha nem is mindig napos az idő. Csendesednek a Chimesee települései is. Az iskola megkezdődött, nyaralók elmaradoznak, már csak azok töltik itt a pihenőidőt, akik nem a tömeges turizmusban keresik a pihenést illetve akiket a szünidő nem “kötelez”.
A réteken és útszéleken már egyre kevesebb virág pompázik, a bogyós termések brillíroznak.
A “pattantyú” - mi hívtuk így iskolás korunkban - fehér bogyótermései régi emlékeket idéznek fel bennem. Hazafelé suli után a bokrokról csipegettük le, hogy az aszfalton rátapossunk, kinek pattan nagyobbat… :-)
 |
| "Pattantyú" |
 |
| Kontyvirág beérő magjai |
Bajor és Tirol részen nagyon gyakori, hogy a gyümölcsfát (alma, körte) vagy a szőlőtőkét közvetlenül a ház tövébe ültetik és kordonosra metszve a ház falát “futtatják be”.
Már korábbi bejegyzéseimben írtam nem itt honos (strucc, láma, alpaka), mégis jól meghonosított állatokról a környékünkön.
Még nem láttam, de élnek itt a közelben amerikai bölények is (tenyésztőknél), ma pedig békésen legelésző nandukat fotózhattam egy magán ház kertjében.
 |
| Nandu |
Letértünk a Chiemsee partjára, egy vitorlás kikötőhöz. A hajók nagyrésze őszi kabátba öltözve pihent.
 |
| Mini tó a nagy tó közelében |
Csend honolt, minden lelassult, vastag felhőréteg húzódott a tó felett, lecsípve az Alpok hegycsúcsaiból. Kellemes 19 fokot mutatott a hőmérő. Festői táj. A víz nagy részét itt tavirózsa szönyeg fedi. A nagy zöld levelek legtöbbje már lyukacsos, lassan eltűnőben. (Miért nem jártunk erre, amikor nyílt a virágszőnyeg...:-( ? )
 |
| Erőlködik a nap |
Kisétáltunk
a stég végére, lábat lógattunk (mi is a szabdság vándorai vagyunk!), majd jól esett a kemény deszkákon
elnyúlni, a felhőket és a természet hangjait figyelni és dúdolni...
Demjén Ferenc: A szabadság vándorai
Hogyha eltűnünk egy perc alatt
Velünk semmi sem tűnik el
Mindig itt vagyunk egy ég alatt
Lehet észre sem veszel
Lehet, hogy gyors, ahogy repülünk
Szemed lassú, s nem fog fel
De a gyermeked már észrevett
Bámul tág szemmel ránk
Mert õ nemrég s tisztán született
Nem érti, miért nem látható,
Aki szabadnak érkezett
Láthatsz, hogyha tengert úszunk át,
Felhőkről lábat lógatunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Szökünk a sötétség elõl,
Falakon átrohanunk,
Ezek mi vagyunk a szabadság vándorai
Néha lelkeden nyiss egy ablakot,
Mert csak így érhetsz utol
Arra nézz, hová vágyad hív,
Mert mi ott leszünk valahol
Nem tudjuk még mi hajt,
A boldogság vagy a keserűség
Az egyik biztos hív, a másik biztos,
Hogy eltaszít rég ezért menni kell,
Addig, míg így van
Azt sem tudjuk még,
Hogy meddig tart ez az utazás
Meddig száll velünk
A cél felé ez a vitorlás
Addig is menni kell
Azt hiszem, hosszú az út
 |
| ...majd egy csónak is beúszott a képbe |
Kezdetben csak a virgonc szitakötők surrogása hallattszott. Aki már próbálta őket fotózni, az tudja, hogy ez sem olyan egyszerű dolog. A nagy “fogásom” még hátra van… (egy legalább 15 cm-es smaragdzöld szitakötő egy nádszálon, szép kiterjesztett szárnyakkal…)
 |
| Levélen pihenő apró kékes |
 |
| A stégen napozó vörös példány |
Egy ifjú szárcsa szorgosan bukott fel s alá, értékes vízalatti táplálékot szerezve, kis csobbanással jelezte egy idei rablóhal (csuka) támadási szánkékát majd két fiatal vadkacsa úszott egymással versenyt - ügyesen kerülgetve a nagy zöld leveleket -, amikor megláttak bennünket. Gondolták etetés lesz...
 |
| Lesben álló csuka |
 |
| Éhes vadkacsák |
Rengeteg tábla jelzi a Chiemsee környékén a kedves látogatóknak, hogy ne etessék a vizimadarakat, mégis e két madár igyekezete tanúsítja, hogy őket már “rászoktattak”...sajnos. Amikor látták, hogy nálunk esélyük sincs, szorgosan szedegették össze a tavirózsa levelein napozó apró bogarakat.
Kedves turisták NE ETESSÉTEK A VIZIMADARAKAT!!! Van nekik bőven mit enni, ne borítsuk fel az ökológiai rendszert, ne szennyezzük a vizet!