Amikor legutóbb a Schliersee-nél jártunk felfigyeltem egy érdekes kráter formájú hegyre. Attól a perctől kezdve nem hagyott nyugodni a látvány, hamarosan visszatértünk oda. Meg kell mászni ezt a hegyet is...! :-)
A túraút, melyet választottunk a Benzingalmhoz (1.325 m), majd az Aiplspitzhez (1.759 m) vezet. Gyakorlott hegymászóknak ajánlott, meredek, kavicsos, csúszós útszakasz, tériszonyban szenvedők kerüljék!
A Glockenalm-Aurach és a Wölflhof fogadóktól startoltunk, gondoltuk jó lesz megfáradtan ide visszatérni egy kis harapnivalóra.
Ha nem tudtuk volna, hogy mi a cél valószínűleg észre sem vettük volna e hegyeket. Érkezésünkkor ugyanis a hegyek felét és így az “én kráterhegyemet” is belepték a felhők. “Érdektelennek” :-S (ilyen persze nincs!) tűnt a táj... biztos esni is fog és nem tudok majd szép képeket csinálni. Azért a több mint egy évtizednyi alpesi tapasztalatom nyugtatott, itt óráról órára változhat az időjárás, talán még kisüt ma a nap...
 |
| Aznap a kráterhegynek nyoma sem volt... |
 |
| Kép, amikor felfedeztem... |
 |
| Oda vágyom fel!!! |
Egy kis kápolnától indultunk be az erdő sűrűjébe, az egy személy szélességű meredek kapató szlalomozott a felhők felé. Kezdetben egy patak és annak csobogása kísért, majd csendesedett az erdő.
Jól esett olykor megpihenni a flóra és fauna világát megfigyelni. Érdekes növényeket fedeztem fel ismét méterről méterre haladva.
 |
| Kosbor |
 |
| Itt már a felhőkben jártunk :-) |
A lelkét már átadta a teremtőnek, hamarosan a testét fogja visszaadni a természetnek...(K.L.)
Már 1000 m felett jártunk, amikor a sűrű erdőből kiérve egy tisztásra kerültünk, szintén tölcséres formájú volt. Szétszórtan kövek, a kráter alján valamikor egy pici hegyi tó lehetett, talán esős időben újra és újra. Itt már ismeretlen növényekre, virágokra is leltem.
 |
| Alpesi rózsa |
Lenn a völgyekben, alacsonyabb méteren már május-júniusban elnyíltak az illatos vadrózsák. 1.000 m felett még most júliusban pompáznak igazán. Nagyon szeretem a rózsaféléket, de egy illatos rózsa sem léphet nyomába a vadrózsa illatának...
Megérkeztünk az 1.300 m magasságba a Benzingalmhoz, a kráter aljához. Innen a kilátás a környező falvakra egy különös érzés volt. A széles kráter alján a magasban porszemnek éreztem magam, megnőtt a tér, vele együtt az erő...
 |
| Benzingalm 1.325 m |
 |
| A kráter aljáról a lelátás a falvakra |
 |
| Mi a felhőkben, odalenn viszont sütött a nap |
“Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, menj hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkű, de haladj tovább.” Paulo Coelho
Ahogy annak lennie kellett, mire visszaértünk a hegyről elvonultak a felhők és kisütött a nap.
Megéhezve tértünk be a Wölflhof vendéglőbe.
Fárasztó kirándulás volt aznap, de nagyon kellemesen éreztük utána magunkat. A tiszta levegő ereje helyettesíthetetlen! Az estét megkoronázva több év után újra szentjánosbogarat láttunk előttünk repkedni a sötétben.
“Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,
hogy sugarai eleven tüzét,
amik Arcáról a szívembe égtek,
sugározzam csendesen szerteszét
a testvéreknek, kik az éjben járnak.
Az Isten küldött szentjánosbogárnak." Sík Sándor
