A máltai lovagok szigetei

Dél-Tirol és Kalábria után ezennel még délebbi tájakra utazunk, méghozzá Dél-Európa szigetcsoportjaira, a máltai szigetekre.

Repülőnk a kék lagúnákhoz

Málta

A máltai szigetcsoportokhoz tartozik a kisebb Gozo, Comino és a picuri Cominotto szigetek. Málta bizonyos részei elég sűrűn lakottak (különösen a főváros környéke), egyik város a másikba ér. Gozo ezennel ritkábban lakott, lényegesen “zöldebb” sziget, Cominon egy család él egész éven át és Cominotto már csak a nagyságát is tekintve emberektől lakatlan.

Autót bérelve jártuk be a szigetet északról a keleti oldalon délre, majd a nyugati oldalon vissza északra.  

Gozora komppal lehet kényelmesen átjutni, fizetni csak akkor kell, ha vissza szeretnénk hajózni Máltára....ergo, ha valaki Gozon kívánja élete hátralévő részét tölteni, megspórolja a kompjegy árát... :-)

 

Gozo Channel

Mélykék tenger

A kikötő

Morajlás

A kompról

A szigetek közt a lagúnák

Megérkeztünk Gozora

A legszokatlanabb talán a baloldali forgalom a jobboldali kormánnyal volt...

bal...

jobb

Ha már az autóknál tartunk, akkor azon a téren is a szélsőségek domináltak... :-)

Gozon, a csendes kikötőváros Mgarr után Ghajnsielemben egyre több, az angol gyarmati időből is fennmaradt precíz kidolgozású balkonos épületekkel találkoztunk.

A város temploma

Továbbmenve a főúton eljutottunk a sziget legrégebbi városához Xewkijahoz. A központban a templomtéren megpihentünk, és betértünk Európa harmadik legnagyobb templomába. A település büszkesége, hogy önerőből építették és tartják fenn ma is. Bementünkkor két idős néni fejezte be imáját, úgy tűnt bezárják a templomot. Fordultunk volna ki mi is, majd egyikőjük bíztatott, hogy csak maradjunk nyugodtan, a templom nyitva áll.

Templom tér Xewkija

Xewkija temploma

Kupola

Különösen tetszett a szigeteken, hogy az épületekben, utcákon a máltai kereszt különféle változatos formákban köszön vissza.

Ami még nagyon dekoratív az utcák névtáblái kerámiából(?) színesek, változatosak.

Elérkeztünk a sziget fővárosába Victoriába, korábbi nevén Rabat, mely még ma is ugyanúgy használatos. Legnagyobb örömömre a városnézést egy “zöld szigeten” kezdhettük. 

A Rundle Garden az 1900-as évek elején létesült, egy britt kormányzónak köszönhetően. A kert a négy évszaknak megfelelően telepített, és egy fűszernövényes is helyet kapott.

Rundle Garden

Napozó macskák a kertben

Hófehér kavicsflaszter

Körömvirág

Díszkáposzta

Ibolya

Viola

Égig érő pálmák

A centrumban a Pjazza Independenza egy nagyobb tér, ahol piac, kávézók, bankok, üzletek, operaházak teszik változatossá a Citadella környékét.

Előtérben a Bazilika San Gorg

A katedrális Santa Marija mögött a Citadella szűk nagyköves utcácskái, a hatalmas katkuszfák arabos hangulatot adnak a helynek. A félköríves várfalakról csodás kilátás nyílik a fővárosra, a sziget többi településére és a nyílt tengerre.

Katedrális Santa Marija

Citadella

A Citadella falairól rálátás a városra

Kőfalak

Főváros Victoria

Háttérben a tenger

Xaghra városa

Szállásunk a máltai sziget északi részén a csendes Mellieha öbölben volt. A város állandó lakosainak száma 6-7.500 főre tehető (2011), természetesen a nyári hónapokban a turizmus mindezt megsokszorozza. Ezt (is) kikerülve egy nyugodtabb időszakot választottunk a nyaralásra, mert a hőségben nem igazán élvezet egy szigetet felfedezni. A nappali hőmérséklet nyaralásunk alatt kellemes 22-23 fok volt, de egész héten a szigetekre jellemző szeles idő, ami ugye kedvező a szörfösöknek.

Mellieha öböl

Szállodánk egy modern épület...

mellette egy "régi" szomszéd

Mellieha öble homokos (talán az egyetlen homokos öböl a szigeten) hihetetlenül finom szemcséjű  (nagy kár, hogy itt is sok a szemét, a hulladék...)

A város egyik nevezetessége a St. Marija templom. Szállodánk szobájából a templomra és az a mögötti öbölre festői kilátás nyílt. Az aszfaltba süllyesztett modern vízesés a színes megvilágításban esténként nagyon hangulatos volt.

St. Marija templom

Esti megvilágításban

Mellieha másik jelképe a Vörös-torony. A belvárostól távolabbra egy sziklagerinc tetejére építették, autóval is megközelíthető, volt aki kerékpárral vagy gyalogosan vágott a útnak. Az erős szélben nem kis kihívás!

A Vörös-torony

A sziklagerinc szinte lakatlan, és a peremén több méteres mélybe vágó repedések, törések teszik kiessé a terepet. Érdekes növényekre bukkantam, sok virág nyílt a vad szeles peremeken. A levegő illata kellemes sós... 

Rálátás Gozora

A törések mélységét érzékelteti a kép jobb oldalán álló ember

Egy finomra csiszolt kőpadon lehetőség van megpihenni, a tengerben gyönyörködni és elcsendesedni...

Feliratos csiszolt kőpad

A keleti parton haladva igyekeztünk Valetta, a főváros irányába. Útközben többször is megálltunk, a tenger szépsége, színei, moraja marasztaló. A mandula, a barackfélék virágba borulva, a kaktuszok ontották gyümülcseiket, a sziklás partokon papsajtmályvák fa nagyságban pompáztak.

Szörfözésre kedvező hely

Sliema félszigetéről kitűnő kilátás nyílik a szintén félszigeten fekvő Valettára.

Mozgó zöldséges

Sliema kikötője, háttérben Valetta

Fort Manoel falai

Párban...

Stílusos modern szökőkút

Black Pearl

A főváros Valetta teli élettel, turisták a világ minden pontjáról. Egy UNESCO világörökségének városára egy nap nem elég, de gyalogosan sok mindent láthatunk és megtapasztalhatunk. Hintósok teszik ajánlataikat a gyors városnézés bonyolítására, mi mégis a saját tempónkra hagyatkoztunk. A többszáz éves épületek, templomok történelemről mesélnek. A főváros párhuzamos utcái könnyű tájékozódásra adnak lehetőséget.

Kormányzói palota

St. John's Co-Cathedral

Nemzeti könyvtár

A legrégebbi kávézó, romantikus

Háttérben a három városegyüttes, a The three Cities

Ez is Valetta

Siege Bell

Szemközt a 3 Citis

Több méteres tüskés kőfalak

A tüskés hernyóselyemfa

és egyetlen bimbós virága

Fikus matuzsálem

A növények szívóssága és ereje

Ő is élvezte a napsütést

Viszlát Valetta!

Utunkat tovább délnek Marsaxlokk irányába vettük. A színes, egykori halászfalucska halászhajói (Luzzus) egyik jelképe Máltának. A város számunkra különleges neve az arab Marsa - kikötő és a máltai Xlokk - déli szél szavakra vezethető vissza.

Festménybe illő

Következő parti település Birzebbuga épp az ellentéte eme idilli halászfalunak. Óriási teherszállító hajók a széles kikötőben, amely a legnagyobb forgalmat bonyolítja az észak-arab országok és Málta között. A város előtti partszakaszon nézelődtünk, figyelmesek lettünk egy emlékműre. A hidegháború befejezésére állítódott, rajta: Georg Bush és Michail Gorbatsov 1989. december 2-3. 

Mellettünk egy idős ember támaszkodott a korlátnak és megszólított, hogy honnan jöttünk. Elmesélte, hogy ő máltai, de évtizedekig Angliában élt, mára nyugdíjas és visszahúzta a szíve a napos Máltára. Ő is nagyon kedves és barátságos volt, mint a többi helyi, akivel találkoztunk.

Emlékmű a hidegháború befejeztére

A sziget déli csücskén egy arab világba csöppen az idelátogató. Kőfalak közti poros utak, kőépületek, konténerházak puritán mivoltukban. 

Igyekeztünk következő úticélunk felé, a festői Blue Grotto irányába. Ez a barlangos sziklás partszakasz sok nézőt vonz, megfelelő időjárási körülmények között csónakokkal is megközelíthető.

Vakmerők

Agavék

Tovább autózva az időben mentünk vissza, az újkőkorszakba. A Hagar Qim (álló kövek) templomegyütteseinek romjait jártuk be. Igazán jól jött, hogy fedettek voltak a templommaradványok, hihetetlenül erősen tűzött a nap. Februárban!

A máltai vénusz

A templomok közötti területeken burjánzott a helyi növényzet.

Hottentottafüge

Megszomjaztunk, lehető legjobb alkalom volt a máltaiak “kóláját” megkóstolni. A Kinnie egy gyógynövényekből készült édes, kesernyés brorstyánszínű szénsavas ital. Nagyon ízletes és a melegben egy kellemes frissítő.

Kirándulásunk utolsó állomása az egykori főváros Mdina volt. Az óváros csak gyalogosan közelíthető meg, a szűk, ódon utcácskák arabos hangulatot sugallva várják a turistákat. A főkapu előtt régies hintók sorakoznak a város bemutatására. Egyik-másik ókori vagy barokk épületben egy több csillagos szállodát alakítottak ki. Különleges hangulata van a városnak...

Mdina

Mdina főkapuja, bentről

Szent Pál katedrális

Egy utolsó pillantás a szigetre

Taxisofőrünk a reptérre vezető úton sokat mesélt Máltáról, az angol királynőről, az Euróról, Brad Pittről, amikor a Trója című filmet ott forgatták...barátságos “idegenvezetése” a visszaúton kedves emlék marad!

És az utolsó visszapillantás...