Élt
valahol egy házaspár nagy boldogságban. Szerették egymást, osztoztak
örömben és bánatban, munkában és szórakozásban, hétköznap és ünnepnap.
Ebben a boldogságban teltek az évek míg...
egy napon azt olvasták egy nagyon régi könyvből, hogy van egy hely a világon, ahol az ég a földdel összeér, ott lakik a boldogság. A házaspár eldöntötte, hogy felkeresik ezt a helyet és addig nem térnek vissza, amíg meg nem találják azt.
Minden
szűkölködést felvállalva vándoroltak a világban. Olvasták, hogy azon a
helyen kell lenni egy ajtónak, amin csak kopogtatni kell, belépni és ott
találják magukat az örök boldogságban.
Hosszú
bolyongás után végül rátalált a házaspár, arra amit keresett...
bekopogtattak és remegő szívvel várták, amint az ajtó kinyílt.
Beléptek és nagyon elcsodálkoztak!
Ugyanis ott álltak a saját lakásukban. Minden úgy volt, ahogy ők otthagyták.
Nem, nem egészen! Ott volt egy újabb ajtó, ami kintre vezetett és nyitva állt...
Ekkor
értették meg: hogy a hely, ahol az ég a földdel összeér, - ahol a
boldogság lakozik -, az a Földünk, ahol élünk. Ott van, ahol épp élünk,
nekünk csak az ajtót kell kinyitni!
(ismeretlen szerző)
