Dél-Tirol
után most délebbre utazunk, méghozzá Kalábriáig. Pár évvel ezelőtt,
amikor Münchenből Lameziaba repültünk és vissza, tiszta napos időnt "kaptunk", így a repülőút már maga egy nagy élmény volt! Legalább is azoknak,
akik kedvelik a repülést és hobbijuk a fotózás, mint nekem...:-)
Míg
az olasz csizma orráig értünk több felvételt készíthettem az Alpokról, a
völgyekben meghúzódó tavakról, majd a Pó-folyóról, Nápolyról, a
Vezúvról vagy az olasz szigetek egyikéről-másikáról, mint Ischia, Capri.
|
Felhők felett a napsugár... |
|
Havas Alpok |
|
Át az Alpokon |
|
Serraie és Piazze tavak |
|
Caldonazzo és Levico tavak |
|
Visszafelé a Pó-síkság |
|
Pó-folyó |
|
Nápolyi-öböl, Bacoli, Procida, Ischia |
|
A Vezúv Nápoly közelében |
|
Sorrento-félsziget és Capri szigete |
|
Stromboli |
|
Tropea, ahol a szállodánk volt |
|
Borús fogadtatás, Lamezia Terme |
Megérkezésünkkor
csak egy számított, azonnal a tengerhez menni... Borús volt, közvetlenül eső
után érkeztünk, mégis szép volt a Tirrén-tenger. Hullámok csapódtak a
kősziklákhoz, sodorta a kavicsokat, homokot. Finom volt a sós tengeri
levegőbe szippantani és...
|
:-) |
|
:-) |
|
Vörös jelzés volt érvényben |
|
Odaát a morajló tenger |
Másnapra
nyoma sem volt a felhőknek, napsütötte időben fedezhettük fel a
szállodánk kertjét és a környéket, a várost Tropeat Kalábria gyöngyszemét.
|
Szállodánk bejárata |
|
Virágba borulva |
|
Középpen az egyik a mi szobánk |
|
Kilátás a szobánkból |
|
Minden zöld és gondozott |
|
Illatos csillagjázmin |
A városba a tengerparton
haladtunk, ami a legjobb ötletnek igérkezett, hisz a kőfalakra épült
egyedi stílusú épületeket innen lehet a legjobban látni. Sós-párás szél fújt.
|
Tropea tengerpartja az egyedi épületekkel |
Többnyire homokos tengerpart, néhol kavicsos kimosásokkal.
|
Kavicsok!!!!! |
|
Mini medúza |
|
Hotelünk strandja |
|
Szállodánk a hegyoldalban |
|
Homokkő formátumok |
|
Kőfalakra épült város |
Ottjártunk
ideje alatt az Isola Bella temploma tatarozás alatt volt. A belváros
sikátoros utcái, régi, felújítatlan épületei adják a romantikus
hangulatot. Tömeges turizmusra itt (még) nem kell számítani.
|
Isola Bella |
|
Tropea öble |
|
Tropea kikötője |
|
Az óváros |
|
Piazza Ercole |
|
Elhagyott régi épületek |
|
Katedrális |
|
Narancsfák a kertekben |
Amire
bőven lehet számítani az hagyma, amiből olykor fagylalt is készül. Az
üzletek, utcai árusok csokorban kínálják a mosolygós lila hagymát. A helyi sajátosságnak megfelelően lekvár készül belőle. Kóstoltam. Érdekes íze van, mégis
amikor bevásároltam hazafelé a narancslekvár mellett döntöttem. Enyhén kesernyés
pikáns íze az apróra vágott narancshéjnak köszönhető. Nekünk nagyon
ízlik, mert nem túl édes.
|
Kalábriai souvenir üzletek |
|
Bor, paprika, hagyma (olaszos változata a cseh filmnek: Nap, széna, eper!) |
|
A hagymalekvár alapanyaga |
Másik
nagy mennyiségben termesztett honos növény a bergamott. Megannyi parfüm
gyakori alapanyaga. Idegenvezőnk elmondása szerint a francia
parfümkészítők a Reggio di Calabria környékén termesztett a citromhoz nagyon hasonló bergamott
készleteiket itt vásárolják fel. Érdekes finom illata van, mint a citrusféléknek.
|
Bergamott |
Kalábria
másik specialitása a Tartufo fagylalt. Tropeaban is kínálták több
helyen, hallottuk, hogy az eredetit Pizzoban lehet megkóstolni.
Hát irány, Pizzo!
Tropeatól kb. 30 km-re északra a tengerpart mentén található ez a kis városka.
|
Pizzo sétálóutcája |
A San Giorgio templomban van eltemetve Napoleon sógora Joachim Murat. A Castello Aragonese volt utolsó lakhelye, ott lőtték le.
|
San Giorgio templom |
|
Castello Aragonese |
|
Pizzoi öböl |
Pizzo
látványosságaihoz tartozik egy barlangi templom, közvetlenül a tengerparton. A
legenda szerint hajótöröttek megmenekülésük hálájául emelték itt az
oltárt. Rengeteg faragott bibliai és egyéb figurával van díszítve.
|
A barlang templom bejárata |
|
Oltár |
A városnézés után végül a Tartufo teszt maradt hátra... A főtéren volt a Belveder
a régi gelatéria 1901-ből. (Remélem még ma is üzemel!) Kellemes helynek
tűnt a specialitás elfogyasztására! A csokis vagy vaniliás
fagylalt folyékony csokoládéval van töltve és kakóporban van
meghempergetve. Per favore...
|
A reklámon |
|
A tányéromban, (még) érintetlenül |
|
A vanilia íze |
|
Majd a kicsorduló csokoládéé... |
A
kézzel készült fagylaltspecialitás receptjének a titkát nem tudtuk meg,
viszont míg az íz és a konzisztencia élményének adtuk át magunkat,
asztalunkhoz telepedett egy idősebb olasz ember. Hamar nyilvánvalóvá
vált, hogy a “közös nyelv” a fagylalt szeretete, hogy az üzlet az ő
nagyapjáé volt, most ő vezeti tovább, hogy a képen az a gyerek ő, amint
nagyapja méri neki a fagyit. Ekkor kértem meg, hogy lefotózhassam, és ő
nagyon büszkén tett eleget a kérésemnek. Nagyon barátságos volt! Addio...!
|
:-) |
Következő kirándulásunk célja egy még kisebb település, falucska volt, Serra San Bruno. Tropeatól keletre mintegy 60 km-re. A központban áll egy barokk templom, a Chiesa dell’Addolorata, ahol a kartauzi rend kincseit őrzik.
|
Chiesa dell’ Addolorata |
A település névadója San Bruno a kartauzi rend megalakítója.
Csendes zöld erdei közegben áll a S. Maria del Bosco temploma, amelynek alagsorában egykori papok csontjainak maradványai vannak összegyűjtve.
|
San Bruno kőszobra a vízben |
|
Mária templom |
|
Egykori papok csontvázai az alagsorban |
További fakultatív kirándulásnak terveztünk még délebbre menni Reggio di Calabria városát, a működő vulkánt, Strombolit
megtekinteni. Pechünkre a kirándulás törölve lett, mert a sok esőzéstől
fölcsuszamlások zárták le az egyetlen járható utat délnek. Nagyon
kedves idegenvezetőnőnk sokat mesélt a kalábriai emberekről, a
maffiáról, az azt befolyásoló életről, a szegénységről, a
vallásoságukról, a történelmükről.
Vigaszul elvitt bennünket egy csodaszép helyre, Capo Vaticanoba, ahonnan tiszta időben jó kilátás nyílhat Strombolira. Esőfelhők takarták el Szicíliát és a közeli Strombolit is...így az hiányzik a képről. Plusz egy ok Kalábriába visszamenni....! :-)
|
Capo Vaticano |