Egy nyár Skóciában - Ein Sommer im Schottland
Pár napja egy szintén szép tájakra elrepítő német filmet láttam a tévében. A
bemutató után jegyeztem meg magamnak, főként, mert a csodaszép skóciai
tengerpartoknál játszódott - ami amúgy is szerepel az “ezt is feltétlenül meg kell nézni” listánkon.
Másrészt egykori plátói filmszínész szerelmem főszereplésével - Udo, a Fekete-Erdei Klinikából - Sascha Hehn (Richard) játszódott a film. A női főszereplő: Marion Kracht (Monika)
Megjegyzem, a filmnek magyar az operatőre: Vecsernyés János
Röviden
a történet azoknak, akik nem látták: Monika, a könyvkereskedő frissen elválva
30 év után visszatér Skóciába oda, ahol egykori nagy szerelmét
megismerte, de szem elől veszítette. Mielőtt rátalálna Angusra, megismeri
a különös és magányos fotóst, Richardot. Aki ugyan a konyhában és
a barátságosság terén nem jeleskedik, de olyan dolgokat lát meg a
természetben, az emberekben és láttat meg a fotói segítségével, hogy
Monika felfigyel rá és észrevétlen beleszeret. Megtalálja ugyan Angust,
aki az évek alatt egy whisky-milliomos lett, de rájön, hogy nem az a
fiú már, akit ő anno megismert és megszeretett. Richarddal egyre
közelebb kerülnek egymáshoz, feltárják egymásnak lelküket, sérüléseiket
“megoldásul” feng shui kőtornyokat építenek a tengerparton.
Míg be nem
vallja magának Monika, hogy beleszeretett Richard-ba, úgy dönt visszautazik
Németországba és elbúcsúzik a fotóstól. Richard emlékül a bőröndjébe
rejt egy borítékot, melyben egy fotó Monikáról és egy kő van. Utolsó
pillanatban rájön a nő, hogy neki ott a helye Skóciában Richard mellett és
visszafordul.
Amit a gyönyörű tájképek és a film mondanivalója mellett “magammal vittem” még, egy-egy gondolat.
Richard: “Minden kőszikla alatt lakozik egy tündér”
Monika: “Egy szoba könyvek nélkül, olyan mint egy test lélek nélkül”
