Mint a kavicsok, annyifélék vagyunk
kicsik-nagyok, simák-érdesek, fehérek-feketék
s mint a kövek is, idővel változunk, csiszolódunk
Néha letör belőlünk egy darab, de akár porrá is örlődhetünk.
Némelyek drágakővé lesznek;
másokat nem találnak, nem csiszolnak.
Smaragdból ne akarj gyémántot,
lásd meg a zöld gyönyörű fényét - azt becsüld!
Mindenkinek van egy kavicsa valahol,
van aki megtalálja az övét, más soha nem leli.
Mind egyedi, sosincs két egyforma
nem biztos, hogy tökéletes, de különleges!
Kik a sajátjukat megtalálják,
nem becsülik és eldobják,
késő mikor a szebbnek véltnek fénye vész,
a régi, megcsiszolt már másnak csillog rég.
Ha megtaláltátok óvjátok, melengessétek
csiszoljátok, hisz alakítható,
de ne feledjétek: a magja,
a lénye nem változtatható!
(Timea Knebel)
