"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. június 2., péntek

Andalúzia újra! 6.

Cázid 2.

Azt hiszem kétségtelen, hogy Cázid katedrálja a legimpozánsabb és legvonzóbb az egész városban!

Cádiz katedrálja


A fésűkagyló visszaköszön

A katedrál nyugati tornya - Torre de Poniente

Plaza de la Catedral

A Plaza de la Catedral számos lehetőséget nyújt az épület előtt leülni, elmerengeni egy koktél, egy frissítő fagylalt vagy egy kis tapas társaságában. 

Az egykoron jezsuita főiskola és templom a Santiago de Cádiz is a katedra téren található. Ma már mint templom működik.

Santiago de Cádiz

M. megmutatta, hogy hol találjuk a városi piacot, ahol finomakat is lehet enni, ezért az irányt a Calle Libertad felé vettük, ahol a Mercado - a vásárcsarnok áll.

A Mercado egyik bejárata
Először belül a fedett csarnokban néztünk szét és ámultunk a rengeteg féle tenger gyümölcsétől, majd a kültéri részen a megszámozott Boutique-k következtek.



Kardhal és vörös tonhal
Cápa felső uszony nélkül

Tüskés bíborcsiga, languszta
Tőkehal és vörös tonhal

Cápák
Tintahalak

Rákok
Kacsakagyló (percebes)
Különböző rákok

Halak, rákok (garnéla, scampi, languszta és co.), csigák, kagylók száz meg száz változata. Különlegességek, amit tenger és óceán nélkül lakók nem vagy csak messziről ismerhetnek és nem igen akad a tányérjukon. Hal szag volt meg sós tenger-illat, igen, de friss. Mire bejártuk a csarnokot kellőképpen megéheztünk és kimentünk valami frissen készült harapnivaló után.





Éttermek


A pincérek készségesek voltak, nem kellett sokáig várakozni, sőt kaptunk egy notebook-ot is, ahol a színes és képes kínálatból válogathattunk. Tintahal karikák frissen sütve és tonhal hagymával, gulyásszerűen elkészítve. Volt benne sült burgonya is. Nekünk nagyon ízlett.
Feltankolva indultunk tovább a városba, a narancsos, mandarinos allék árnyékában.



Sétáltunk a part mentén egyszerűen csak a belső megérzéseink után menve. Nem bújtunk térképet, útikönyvet sem gps-t. Aki ismeri az érzést tudja miről beszélek, aki még nem feltétlen próbálja ki!
Így csöppentük be a félsziget egy zöld oázisába, a part menti Santa Barbara botanikai kertbe (Parque Genovés). 

Andalúzia nevére több jelentést is vonatkoztatnak, tény, hogy a mórok már a 8. században az Al-Andalus nevet használták a környékre. Egy népszerűbb magyarázat az arab nyelvből származó Al-Andalus -  a vandálok, akik az 5. században a népvándorlással érkeztek. 
Másként az Al-Andalus a landa-hlauts szóból eredhet, melyet a nyugati gótok használtak a “föld-nélküliekre”. 
Végül - a számomra legszimpatikusabb magyarázat - szintén az arab nyelvből származó al-an'dallus - egy kertet jelent. Ugyanis az észak-afrikai mórok a zöld Ibériai-félszigeten megpillanthatták a temékeny földeket és ez alapján nevezhették el.









Famatuzsálemek, - közép-európainak olykor egzotikus növények - formásra nyírt sövények, fák, szökőkutak, csobogók, mini-vízesés, kényelmes padok, egy kávézó, nyíló virágok, csicsergő madarak teszik alkalmassá a helyet az ellazulásra, pihenésre. A kertben mindenütt a víz hangja hallható.





Hibiszkusz

Talán egy tüskés hernyóselyemfa
Santa Barbara

A kertből kijőve a parti sétányon folytatódik a zöldövezet. Csempézett pihenők egyik a másik után, árnyas lugasok, újabb szökőkutak, fikuszmatuzsálemek kísérnek tovább vagy épp állítanak meg egy sziesztára.
















Talán a város legészakibb pontja

Santa Teresa templom

Pompázó császárfák

Gyakori utcakép


<3

Cádizban Fatima keze megérintett bennünket. Ritkán fordul elő velünk egy városban, de ide visszatérnénk bármikor. Biztosan visszatérünk. Viszlát Cádiz!