"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2017. április 26., szerda

Húsvét a hegyekben 4.

Rauris-völgy
Ottlétünk utolsó napjára a Rauris-völgybe terveztem túrát. A legjava mindig a végére jut!

A Rauris-völgy a Hohe Tauern Nemzeti parkjához egy völggyel közelebb van, mint az előző napi Gasteiner-völgy. Egész pontosan itt kezdődik az egyik határa. A cél őserdő és legalább egy vízesés a völgy végén a furcsa, ide nem illő keleti hangzású név: Kolm Saigurn (1.600 m). Ha hiszitek, ha nem ez a név is visszavezethető az irodalmi német nyelvbe. 
Tehát, vízesésekből nálunk sosem elég! :-)


Hohe Tauern Nemzeti park
A környék szépsége mellett fontos megemlíteni a Rauris-völgynél, - hisz sokan most is erről jegyzik a környéket az - az aranymosás. Első írásos feljegyzések róla 1354-ből származnak. Virágkorát a 15-16. században élte, amikor is a világ aranykészleteinek 10 %-a innen származott. Az aranymosás még most is dívik, de már nem megélhetési/meggazdagodási szempontok vezérlik az érdeklődőket, sokkal inkább kalandvágy. Pár éve mi is kipróbáltuk párommal, ahogy a smaragd vadászatot is, de nem jártunk sikerrel, igaz nem is megszállottként vágtunk bele. A kijelölt helyeken bárki kipróbálhatja, hozzávaló eszközöket kölcsönözni is lehet, akár a trükköket is el lehet sajátítani és a megtalált aranyat haza is lehet vinni.
Ha jól számolom a térképen épp hét völggyel odébb jártunk most legutóbb, mint korábban a smaragdok völgyében, a Habach-völgyben.

Borús, szemerkélős időben érkeztünk a több méter magas szálegyenes fenyőkkel körülölelt parkolóba. Négyen és barátaink hűséges kutyusa Fussel - korábbi olvasóim emlékezhetnek rá egy korábbi kirándulásunk alkalmáról - vágtunk neki a Lechnerhäusl fogadó (ca. 1.200 m) közeléből. Úgy terveztük, hogy visszafelé ide térünk be egy frissítőre. Tökéletes, tájba illő külseje azonnal megragadott bennünket.







Lechnerhäusl fogadó
Fussel vár ránk
Érdekes kerítés megoldást láttunk erre. Sűrűn, srégen egymáshoz illesztve szögelik a deszkákat, melyek, követik a domborzat formáját.
  






A tavasz virágai köszöntöttek bennünket jobbra - balra. Krókuszok összecsúkódott szirmokkal, kankalinok, ibolyák, tavaszi enciánok és egy szépséges harangvirág, az alpesi harangrojt apró lila fejecskéi bólogattak az esőcseppek alatt.



Krókuszok



Tavaszi encián
Kankalin és alpesi harangrojt
Alpesi harangrojt




De a hegyek nem csak szép dolgokkal vannak tele. A hatalmas erők kevésbé tetszetős dolgokra is képesek. A mellettünk húzódó hegyekről pár hete vagy pár napja az olvadásnak köszönhetően lavinák pusztítottak és mindent vittek magukkal lefelé, ami az útjukba került. Az aszfaltozott utat már letakarították, de a nyomok mindenütt egyértelműek voltak.


Lavina maradványok
Hó és törmelék
Egy másik lavina maradványai
Kis vízesések

Egy visszapillantás a párás, szemerkélős távolba
Elértünk a következő állomáshoz. Innen útpályadíjat kell(ene) fizetni, ha valaki autóval menne tovább. Bár most a sorompó nyitva állt és senki sem kezelt jegyeket. Itt található a Lenzanger parkoló, egy fogadó, egy kőzet-tájékoztató és az első aranymosó hely is.



Mintegy 5 km után megérkeztünk térkép alján lévő Lenzanger parkolóhoz és a cél középtájon az Ammererhof fogadója, annak környéke.




Gnejszgránit

Kvarcit, ami pont úgy néz ki, mint egy tömény vastömb
Aranymosó
Itt lehet gyakorolni az aranymosást
Egy apa-fia duo épp összecsomagolt és vitték az autóhoz a mosótálat, vödröt, mosópadot, ásót. Hogy találtak e aranyat azt nem tudom, de feldobottnak tűntek.





Újabb állomás, elértük az őserdőket. Minden érintetlen és védett. Nincs fakitermelés, az erdő maga dolgozza fel önmagát és mindent újrahasznosít. Varázslatosan szép! A gyalogút puhasága vetekedhet bármely puha szőnyeggel, a páratartalomtól mindent beborít a zöld moha, a fákon, mint őszes szakállak lógnak a szakállzuzmók, finom zöld és erdei illat, madárcsivogás. Leírhatatlanul szép!





Új élet az elmúltan
Zuzmó
Szakállzuzmó








Az erdőben két szembejövővel találkoztunk és megkérdeztük, hogy jártak e a Kolm Saigurn vízesésnél. Mondták, hogy nem lehet odáig elmenni, lezárták az utat, meg nagy a hó is. 

Hm. Tanakodtunk mi legyen és mivel időnk szűkében is álltunk, a visszaútra is számolni kellett. Megbeszéltük, hogy visszamegyünk a kiinduló fogadóhoz egy finomságra és másnap - amikor mi hazaindulni készültünk - reggeli után időben eljövünk a felső Lenzanger parkolóig autóval - amit majdnem el is értünk - és onnan gyalog az Ammererhof fogadóig. Az ugyan a nagy vízesés közelében van, hátha...

Lechnerhäusl fogadó

Ha valaki erre jár ki ne hagyja a Lechnerhäusl fogadót! Nagyon jó volt a megérzésünk. A helynek megfelelő tájszólással, végtelen kedveséggel fogadtak mindenkit. A rétesem (de a többiek finomságai is) adagja ötször akkor volt, mint a sütim Bad Gasteinban, az ára meg majd a fele… Ismét bebizonyosodott, hogy a hegyekben bőségesen és olcsóbban (szerintem finomabban is) étkezhetünk, mint a városokban. A tájszólással feltüntetett sütiket kérdésemre készségesen elmagyarázták, hogy készül. Itt tudtam meg amit a szállásunkon már ettem Zwetschkenpofesen mi az, hogy készül, hogy a Buhtle milyen közel áll a mi buktánkhoz...
A szomszéd asztalnál családi húsvéti ebéd ért véget, szépen ünneplőben, ahogy illik. Mi túrázók - nem épp az ünnepnek megfelelően öltözve - kicsit kilógva a sorból. A helyiek kedves köszönése, mosolya, összekacsintása azonnal elűzte bennem e negatív gondolatokat.
Tökéletes nap, mozogtunk, láttunk, mennyi mindent kaptam, tanultam.

Kavicsokból(?), ásványokból kirakott kép