"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. november 7., hétfő

Arany október 3. 1050 m Staffn-Alm

Vándorkönyvünk egy újabb fejezetét lapoztuk fel, amikor az 1050 m-en álló Staffn-Alm-ot vettük célba. Az időjárás annyira nem kedvezett, hogy ragyogó napsütés kísért volna, de ez nem szegte a kedvünket.

Mézeskalácsfa
Illatos mézeskalácsfa fogadott Marquartstein (546 m) település végén a parkolóban. Egy egykori kastély Niedernfels, ma pedagógiai centrum tornyainak egy napórája indított bennünket a Hochplatten felvonója felé.

Niedernfels kastélya


Az almhoz feljutni innen két lehetőség van. A kocsiút szélességű enyhébb emelkedős, könnyű terep vagy a túrázóknak szánt nehezebb gyalogút, mely sokkal szebb látnivalókkal kecsegtet.

A gyalogút felé
Egy lépcsős patak mentén haladtunk, mint olyan gyakran errefelé az Alpokban.




A párás levegőt gombaillat lepte el.





Változtak a színek. Az egyöntetű zöldet tarkították már a sárgák, narancsok, rozsdásak, barnák. Sok növény most mutatkozik meg igazán az erdő zöld kabátja alól.

Beérett a mérgező nadragulya is
A páfrányok is színt változtatnak

Erdei szeder



Néha a fejünk felett csendes surrogással ment a felvonó.





Rokonlelkek jártak az erdő alján.


Elértük az 1000 m-t, megjelentek az első enciánok.



A fák ágai között, a dombok mögött felsejlett a Chiemsee.

Chiemsee

Amikor megérkeztünk a Hochplatten felvonójának felső állomásához, még szebb kilátás nyílt a “Bajor tengerre”. Onnan már csak egy kőhajításnyira várt a Staffn-Alm.






“Hegyekkel teli szépség, pompa
adja hírül a teremtő hatalmát,
kezdet és vég nélküli.
Gyertek emberek dicsőítsétek az Urat
magasztaljátok,
imádkozzatok érte.”


A kő után várt a virágba borult Staffn-Alm. Ilyen szép hegyi fogadót ritkán látni és a finom gazdag lencselevesük, süteményeik...



A fogadó védelmezője




Ma már játszótéri példány :-)
Visszafelé az autónyi szélességű, könnyebb úton mentünk és egy szép mintás és málló kőfalon túl már nem sok érdekességet láttunk.